Talán mégis rament kellett volna kérni

Az itt olvasott pozitív értékelések alapján kerestem fel, ugyanis megmondom őszintén, jó párszor elbaktattam már a Múzeum körúton eme kínai étterem mellett, de külsőre nem igazán nyerte el a tetszésemet.
A helyszín forgalmas, központi, a Nemzeti Múzeummal szemben.
Belépve az étteremben, némi ételszag, állott levegő, nulla fogadtatás a kínai személyzet részéről. Nem volt világos, hogy ott kell-e egyből rendelni vagy majd az asztalnál. A pult mögött főznek az ázsiai szakácsok, testközelben a kifőzde hangulat, ez akár lehetne jó is.
A barátságtalan pénztáros hölgy csak bambán néz, talán nyelvi problémái vannak, vagy ilyen az alaptermészete, nem tudom.
Végül előkerül egy kissé ragacsos étlap, illetve mutogat fel a hölgy a pult feletti képekre, hogy onnan is lehet választani.
Egy adag étel 1400-1900 Ft közötti, Ramen levesekből többféle, sült tésztás, sült rizses egytálételek. Ezek annyira nem hoztak lázba, és kis adagot nem lehetett kérni.
Így inkább kértem egy tésztabatyus won ton levest és a Shao-mai névre hallgató (más említésben Shumai) káposztával töltött kis batyukat. A 2 fogás együtt került 1730 Ft-ba. A rendelést és fizetést követően előkerült egy épkézláb pincér is (szintén kínai fiatalember), aki tudott magyarul is és mondta, hogy menjek fel nyugodtan a galériaszintre, ott sok a szabad asztal.
A berendezés újszerű, modern, harmonikus, szépen berendezett, IKEÁ-s hatású, egyáltalán nem az a tipikus kínai gyorsétterem.
Az ételek számomra jellegtelenek voltak, a levesben a tészta erősen túlfőtt és sokkal kisebb adag, mint amilyet máshol ettem már. A lé nem karakteres. A batyuk szintén kis aprók, csak egy falás volt az egész. Én még attól féltem, hogy nem fogok tudni megenni itt 2 fogást, hát eléggé meglepődtem.