Hát az nem úgy van, mert itt nem gombócra mérik és adják a fagylaltot, hanem súlyra. Tehát akkor miben kérem? Valami pohárban, ha lehet. . . kaptam egy ilyen papírpohár-szerű tálkát, és rögtön a flódni fagylaltra repültem rá, mert azt hittem, hogy ilyen még nem ettem. Aztán elbizonytalanodtam, a mangó az illik mellé ízben? Biztos, akkor legyen mangó is. . . de mennyi? Ezt nem tudom, hogy kell mondani, hogy út közben ránézek a kanálra, és azt mondom, az egy kicsit sok, az meg egy kicsit kevés? Ehhez tegyen hozzá, abból meg vegyen el? De amíg ott szerencsétlenkedtem, meg is telt a pohárka a kétfélével, harmadiknak meg szinte hely sem volt már benne. De itt még van egy kis lyuk. . . mutatta a lány, oda még tölthet valamit. Szóval így szórakoztunk, közben méregette a pohárkát, visszafejtette a súlyt, mert nem volt belemérve az üres pohár, kezdjük még egyszer. . . szóval, jól elvoltunk. Végül is. . . ez így, a kétféle a pohárban 1600 valahány forint volt, ezért nem tudom megmondani, mennyi egy gombóc. Leültem, csendesen elnyalogattam. aranyos is hely, van hangulata, hátul készülnek a pizzák, hegyekben állnak a kiszállításra váró dobozok, a hátsó tér már egy kicsit inkább olyan raktár is. De a mellékhelyiség teljesen rendben van, jó hely ez, kedves a vendéghez mindenki, maga a bolt is.