A Fu mester másodjára sem tudott meggyőzni A társam által rendelt tavaszi tekercs frissen sült, korrekt volt, de nem mernék megesküdni, hogy nem készült mirelitből, a tészta 3,5 pont volt, a csípős savanyú leves túlecetezett, amit nagyon sajnáltam, mert szubsztancia volt benne bőven.
Kedvünk volt enni egy kis ázsiait, az étterem pedig a közelben van, szóval gondoltuk leugrunk kipróbálni. Az étterem alapból nem túl bizalomgerjesztően néz ki, tipikus gyorséttermi hangulata van. Jó idő volt, kiültünk a teraszra, rajtunk kívül csak a mellettünk levő asztalnál ültek.
Kínai gombócot kértem, párom ráment, amit sikerült vagy 10 perces különbséggel kihozni. Az ételben minimális volt a töltelék, száraz volt, az egész gyakorlatilag csak tésztából állt, a rámen pedig semmi extra. Amikor meg szerettem volna kérni a pincérnőt, hogy kérnénk szójaszószt is, akkor pedig nem tudtuk elérni, 20 perc alatt egyszer sem jött ki, így benéztünk az étterem belső részébe is, de ott sem láttuk. Mikor újra láttuk, akkor már csak a számlát kértük.
Fogalmam sincs, hány száz kínai étterem lehet jelenleg Budapesten, de kevés olyan van közöttük, amelyek kulináris szempontból is figyelemre méltóak. Nos, a Nagykörúton található Fu mester sem ezek közé tartozik, hanem konyháját tekintve egy nagyon is átlagos színvonalat nyújtó hely, megspékelve mogorva, unott és udvariatlan alkalmazottakkal, ragacsos asztallal, koszos terasszal, viszont árak tekintetében sokkal drágább, mint a nevesincs, tucat-kínai gyorséttermek.
Az étlap sokkal többet ígér a számtalan színes fotóval sok-sok oldalon keresztül. Az igaz, hogy nem mertem semmi extrém ételt bevállalni, de amit kaptunk, az nem nyújtott semmi különlegeset. A ramen leves totál közönséges, vegetás ízvilágú volt, egyértelmű csalódás. Mivel forgalmas helyen vannak, biztosan így is van elegendő vendégük, de nekem ez az egy alkalom elegendő volt, nem vágyom ide vissza.
A kínai étkek manapság székes fővárosunkban nem jelentenek egyet a gasztronómiai ízorgiával, így évek óta egy helyen szoktam a sült húsos táska és a ramen élvezetének hódolni. Ám nem kerülte el figyelmemet a 4-es 6-os villamossal utazva Fu mester étterme. Bevallom győzködni kellett magam a sok pozitív kritika ellenére is, hogy beüljek enni.
De megtettem, bár szükséges volt a támogató társaság, így egy valóban őszinte barátomat vittem magammal. Nála nincs finomkodás, nem válogat. Ha jó megeszi, ha nem akkor nem. Menzázott a lelkem, így nem egy finnyás fajta. Én egy számomra vonzó csirkés ramen mellett döntöttem, ő pedig egy már-már klasszikusnak számító gong-bao csirke mellett. Összegezve: a leves erősen vegeta ízű volt, ami emlékeztetett hajdan volt gyermekkoromra, mikor is egyik nőrokonom úgy gondolta, hogy az instant leves le tudja nyomni az órákig lassú tűzön gyöngyöző Krúdy-féle remeket. Jelentem, NEM. Ez nem az a fogás amit zacskós formába lehetne felküldeni a MIR-re. Szóval, a ramen ehető, de nem finom. A partnerem nem törődik a koleszterin problémával, és még hírből sem ismeri a paleao diétát, de amikor öt falat után letette a villát - itt kérek elnézést a gasztro sznoboktól, de ő késsel és villával fogyasztja még a susit is, hiszen rántott húson nevelkedett igazi vidéki legény- nos ezek után megláttam a tányérjában éktelenkedő mennyiségű olajat. Ez végképp lelombozott, de megkóstoltam. Az íze egészen jó volt, de így is fogyaszthatatlanul olajos. Illendőségből elvitelre becsomagoltattuk, ám három nap után az otthoni hűtőből a szemétben landolt. És ezt rettentően szégyellem, tekintettel arra, hogy étel nálunk nem landol a szemétben. Mindent összevetve, ide sem jövök többet sajnos. Ez az élmény is erősíti bennem azt, hogy bár minden magyar tud paprikás krumplit főzi, de kevesen lesznek ettől a tudománytól valódi szakácsok. Még ha a paprika tv is a kedvenc műsoruk.
Épp az imént olvastam szépeket a Fu mesterről a Dining Guide legfrissebb kiadványában. Hát, nekem nem lesz a hely a kedvencem. Nemcsak azért, mert a tulajnak kinéző kínai ember elvette tőlem az étlapot, amit épp fotóztam, bár ezt sem értékeltem. Lehetne neki annyi esze, hogy a fotózással senki nem tud neki ártani, ezek az adatok a legtöbb esetben fenn vannak a világhálón.
Inkább azért fotóz valaki, hogy emléket őrizzen meg vagy megmutassa másoknak, ami pedig inkább ingyenreklám a helynek. Mindegy, legyen ez az ő problémája. Ellentétben a Hanami undok pincérnőjével, aki ugyanennek a tiltó gesztusnak nem tudott formát adni, itt legalább udvariasak voltak. Egyébként egy jónevű étterem séfjével voltam éppen, ő nem tudta hova tenni a dolgot, több ízben kifejezte csodálkozását, jómagam, mivel voltam már hasonló helyzetben, inkább az udvariasságot néztem, nem az abszurd tiltást. Rendeltünk algasalátát, dim sumot valamint csípős-savanyú rament. Ételeink nem hoztak különösebb izgalmat, a ramen kommersz volt, csípős savanyú leves műfajában ettem már jobbat, az alga korrekt átlagos volt, akárcsak a dimsum, ami nem mutatott semmi extrát. Korrekt átlagos hely ez, nem értettük a mítoszt körülötte. Ellentétben Wang mesterrel, akinek mindhárom éttermében érződött, hogy itt valami különlegeset adnak. Nem akarok senkit lebeszélni a kipróbálásáról, egyszer elment, végtére nem bántuk meg hogy betértünk, de többet vártunk.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
