Szusizás a Rózsadombon

Bónuszos ajánlattal - a normál árakhoz képest - nagyon kedvező áron tudtunk enni egy komplett menüt, ami frappáns ízelítőt nyújtott a japán konyha gazdagságából. Az étterem egy saroképületben található a Zöldlomb utca sarkán, de a hivatalos címe Csatárka utca, emiatt egy kicsit keveregtünk a parkolással, de végül sikerült a bejárat előtt megállni, itt (még) ingyenes a parkolás. Az étterem berendezése nagyon elegáns, kellemes, harmonikus zöld-barna színvilág vonul végig a terítőkön, bútorokon, kiegészítőkön, a részletekre is gondosan odafigyelve. Kényelmes sötétbarna fotelszékeken ültünk. Egy 2 személyes asztalnál foglaltunk helyet, velünk szemben a nyitott pultnál készítette el frissen a japán séf a szusi válogatást.
Elsőkét egy pohárka Ozeki saké érkezett aperitifként, majd előételként egy barna csónaktálban párolt ceruzabab és főtt, szezámmagos japán bab saláta (ez volt a szezonális bio zöldség kóstoló). A japán bab sötétbarna, nagyobb szemű, mint amit mi használunk a bableveshez és édeskés ízű, nagyon tömény, tápláló.
Ezt követően jött a menü csúcspontja, a szusi válogatás, amelyben 5 db nigiri: pácolt makrélás, lazacos, tonhalas, tojáslepényes és egy tengeri pókcsápos (japán rákfajta). Pazar volt, nekem a lazacos ízlett legjobban, de a többi is nagyon finomra sikerült; valamint 4 db Futo maki, amiben uborka, lazac, shiitake gomba, paprika és zöldspárga volt. A nori lap (amibe a mkikat csomagolják) nekem kemény volt, viszont a makitekercs túl nagy, ami az elfogyasztásban kisebb problémákat okozott. Mivel egy harapással nem tudtam befalni, kettéharapni viszont nem sikerült, az egész tekercs szétesett. Amit utána pálcikával egyáltalán nem volt könnyű összeszedegetni. Én már itt majdnem tele voltam, ám ezután érkezett egy nagy tál tészta, hideg rámen tészta uborkával, sonkával, shiitake gombával, paradicsommal és tojáslepénnyel, pikáns-ecetes-szójás szószban. A tészta óriási adag volt, szerintem egy bőséges egytálétel mennyiségnyi. A mártás az én ízlésemnek túlságosan édes és tömény volt, ami miatt a többi hozzávaló íze nem tudott érvényesülni.
Végül desszertként egy wagashi nevű sütike érkezett, ami leginkább a muffinra hasonlít, de annál könnyebb, piskótásabb állagú, sárga gyümölcsökkel szervírozva (sárgadinnye, barack, narancs).
Az italokat a menün kívül fizettük, egy nagy kancsó hideg szamócás zöld tea és egy kisebb kanna forró pörkölt zöld tea (Hojicha) közel 2.000 Ft-ba került, szervizdíjjal (10%).
A pincérek rendkívül udvariasak voltak, minden ételről meséltek, hogyan-miből készül, milyen japán tradíció kapcsolódik hozzá.
A mosdóban is a zöld-barna színvilág köszönt vissza, bambuszmintás csempével, makulátlanul tiszta, rendezett volt.
Vannak tradicionális japán stílusú tatamis különtermek, ahol cipőt levéve, a földön ülve lehet étkezni, alacsony asztaloknál.
Nyári időben a kinti teraszon is lehet étkezni, itt van a dohányzó szekció is, a hőségre tekintettel mi inkább a benti hűs (légkondis) termet választottuk.
Összességében elegáns, izgalmas, de drága hely, különleges alkalmakra ajánlom.