CSAK A NÉV NEM ÉR ENNYIT!

Kedves gyerekkori barátunkat, aki Ausztriából látogatott haza pár napra, a Gerbeaud teraszára hívtuk meg fagyizni. Szép nyár eleji napsütésben, ráérős hétvégi időben ültünk le a nemzetközinek látszó vendégsereg közé. Gyorsan, kedvesen felvette a rendelésünket egy ifjú kiszolgálóhölgy, és nem is kellett sokat várnunk, hogy megérkezzenek a remélt finomságok.
Ámde közben:
- Rég jártunk itt, így meglepő volt számunkra, hogy nemcsak cukrászati kínálattal szolgálnak, hanem kávéházi jelleggel ételeket is tartanak az étlapon. Viszont ebből eredően kicsit zavaró, hogy a szomszéd asztalnál fogyasztott gulyáslevesek intenzív paprikás-hagymás illata lengi be a többiek sütis-kávés nassolását.
- A kiszolgáló személyzetnek nem okozott gondot a nagy vendégforgalom ellátása, a női mosdóban viszont már nem jutott elegendő figyelem a rendre, tisztaságra. Egy ilyen helyen...!
Egy ilyen helyen, ahol egy szokványos, semmi különleges tortaszelet, amit a barátunk kért, kb. 3500 forint, egy fagylaltkehely közel 5000 forint. Párom szerint a 2090 forintos kávéjuk nem jobb, mint amilyet itthon főz magának, az általa választott epres-citromos fagylaltkehely meg olyan volt, mint manapság a legtöbb helyen: a fagylalt csak jó édes, de semmi sajátos íze nincs! Bezzeg az én Gerbeaud kelyhemnek, annak volt íze az édessége mellett: öreg, avas dió íze volt, a hozzá mellékelt macaron is nehéz, sűrű. Még órák múlva is állt a készítmény a torkomban, a gyomromban...
Hármunknak mindez szervízdíjjal együtt 21 873 forintért...!