God Save the King!

Megvan az új uralkodó, éljen a király! Nálam biztos! Előfordult már, hogy voltam más étteremben is, előfordult, hogy jót ettem, jól éreztem magam, de arra nem nagyon emlékszem, hogy ennyire jót és ennyire jól. Családom mind a hat tagja úgy nyilatkozott, hogy egyetlen hiba nem volt itt, egyetlen nem annyira sikerült ízre nem emlékszik senki, csak a mennyei manna az asztalon, azt ettük, ameddig bírtuk! Pedig így, ismeretlenül nem gondolnád valami haj, de jó étteremnek azt, ahol széttépett kenyereszacskóból eszed kézzel a kenyeret, tunkolsz mindenféle maradék maszatokat, zsírpapírról vakarod le villával vagy kézzel a rásült krumplit. Ez így elmondva elég nyomorult és sivár, Ott ülni és enni meg maga a megdicsőülés. Először is a tulaj odaül az asztalodhoz, és tizedmásodperc alatt feloldódsz, elvegyülsz, része leszel az egésznek. Beszélgettek koncepcióról, hátérről, ajánlatokról az ember egyre hülyébb lesz, rájövök, hogy a feléhez sem tudok hozzászólni, olyan ízkombinációk vannak, amit talán nem ettem még soha, a végén csak rimánkodva könyörögni lehet, hogy lepjél meg minket Mester, hozz, amit gondolsz, és ahogy gondolod Aztán vársz és a csodaszép lányok (Istenem, elállt a perisztaltikus mozgásom!), a kreolabb lány, mint egy indiai ajándék a maharadzsa palástján, a másik, mint egy mexikói szenyorita a haciendáról, csak jöttek és jöttek, és sorban hozták az étkeket, először koktélokat ittunk, (Rozata, Wedding Ring) aztán ami a csövön kifért felsorolni is nehéz, cékla, karfiol, mandula, padlizsán, édesburgonya, gomba, kukorica, bárány, csirke, olajok, kencék, saláták, aztán észre sem vettük, fülünk kettéállt és jól is laktunk mind. Ettünk kézzel-lábbal, evőeszközzel, és mindenki, de tényleg mindenki nagyon jól érezte magát! Laza, kötetlen hely ez, látszólag, mindenki nevetgél, mosolyog, sétál, barátkozik, de a háttér az valami káprázatosan szervezett, olajozott gépezet, ami közben mindezt folyamatosan termeli, előállítja, koordinálja viszonylag gyorsan megkapsz mindent, pedig irtó komplikált dolgok is akadnak közben. Közel-keleti zene szól, remekül rátesz a hangulatra, pici a hely, tök káosz az egész, de egy élhető, emberii világ. Helyet is alig kapsz, én két héttel korábban rendeltem asztal, így volt ma, szombat délre nekünk is. Tudtam, hogy nagyon felkapott a Goli, hetek óta cikkeznek róla, hittem is, meg nem is, de nagyon nagy találat, semmi sem túlzás, a hely jobb, mint az előzetes várakozás. Tegyük hozzá, ez így nem olcsó. Sok-sok kis apró tétel van, átsiklik rajta a tekinteted, párezer forintos valamik, de aztán a végösszeg az vastag rendesen! De nem bántunk meg semmit! Ez úgy telitalálat, ahogy van, evvel együtt!