Jövet-menet

Bent ültem ma a Gondolában, és azon tanakodtam, hogy mióta ilyen nyomasztóan meleg van, majdnem minden harmadik-negyedik napon eszem itt valami tölcséres fagylaltot... aztán le is eszem vele magam sokszor. De nem azért járok ide, mert itt milyen jó a fagylalt, hanem azért, mert útba esik, egy megállóban van éppen. Hát ma beültem... talán évek óta nem fordult ez elő. De nem akartam leenni magam olvadó tölcsérrel, kértem három gombócot pohárba. Kettő cukormentes, meg egy cukros... de más és más az ára, a cukormentes 40 forinttal többe kerül. Odaadtam a nagy pénzt. Hú, volt ám zavar... talán nem túlzok., két percig számolgatta a kislány, hogy akkor most fel kell váltani, és akkor az egyik gombóc ennyi volt, a másik kettő meg annyi, az nem ugyanannyi... és még konzultációt is kért. De nem akarom bántani, meleg van, tudjuk be ennek. Én is lelassultam rendesen. A fagylalt nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint máskor, a hely népszerű, folyamatos üzem van, és mióta az eszemet tudom, fenntartja magát.