Nem tervezett ebédlő

Ez is csak úgy az utamba akadt, mint olyan sok más hely... tudtam, hogy valahol a környéken eszem majd valamit, aztán ilyenkor rábízod sokszor a sorsra, hogy mit dob neked. Elmentem néhány ismert, parti turistás étterem mellett, ez már nem annyira látszott idegenekre kihegyezettnek. Bár két-három határozottan hazánkba látogató azért akadt, de nem ez volt a jellemző. Aki mellém telepedet, a szomszéd asztalhoz, az lot of gulasht kért, sok light beerrel. Úgy is ette-itta, együtt. felváltva. Az étlap nem különösebben nagyigényű, van pár leves, van pár készétel, meg marhák, szárnyasok. Mivel a kacsacomb párolt káposztával, hagymás törtburgonyával a készételeknél szerepel, hát azt kértem. Nem annyira volt kész, de tűrhető időn belül elkészült. Közben kimentem a mosdóba, elkésztően vicces logisztikájú hely, tulajdonképen egyszemélyes, Egy vékony folyosóka, a végén a trónnal a nagydologhoz, a piszoár meg csak úgy fért el, hogy akkor a tettes előtt se ki, se be... vagy fellökni ajtóval. Az ajtók fellökősek, ha pl. kezet mosol, a pirinyó kis csak is ott az ajtó mögött, és amikor lendülettel jő a szükségét érző, arrébb is lök rendes, min tapasztaltam. Na, de vissza az ebédhez. Nem volt nagyon jó. Talán a párolt káposzta volta legjobb benne. A burgonya üreskés, a combon meg olyan vastag hájréteg maradt, hogy a bőrrel együtti falat után öklendezni vágytam, vihar-üzemmódra váltott az agyam, hogy azt hogyan és hol lehetne kiköpni... de nem volt hol, legyűrtem nagy nehezen. Pff... hát így az evés. A felszolgáló úr (tulaj?), elég harsány. Olyan hangszínen kommunikál, hogy betölti az egész teret, ha hozzád szól, ha nem. És hát jöttek ki meg be haverok, beszélgetnivalók, Pubikám, ilyenkém, olyankám, hát mi újság, hogy vagytok, meg aztán máskor is gyere... ez úgy ráült a hangulatra. De lehet, hogy van aki ezt így szereti. Egyébként a hely történelmi jelentőségű is, itt alakult a rendszerváltás hajnalán a független jogász fórum, amiről aztán kiderült, hogy nem is annyira független, de akkor is, forradalmi lépés volt ez, és a falak őrzik a jobbító szándék emlékét talán. A csapolt Gösser finom volt, jól leöblítette a zsíradagomat, de összességében a hely, nem jön ki az átlagosból, pedig nem átlagos, csak szerintem nem is jó.