Menekültek befogadása

Éppen pucoltam a KOI-ból, ahol nagyon nem értettük egymást a lánnyal, de jól is voltam lakva, és azért valahol valamit inni is szerettem volna ebéd után. 15 méter menekülés, és a sarkon túl ott várt a befogadóállomás, a Green cuki. Szegény lány éppen kiült volna ejtőzni,/cigizni/mobilozni a ház elé a pitvarba, amikor jött ez a menekülthullám. De nem vette zokon, visszajött az üzletbe, nagyon kedves és barátságos volt, én pedig panaszos hangon előadtam, hogy inni szeretnék és kávét is. Tessék, itt van! - mutatott a pultra, meg a hűtőre, ebből bármit! Ananászt választottam, meg presszókávét. A Greenben sütizni is illett volna, volt is hozzá mit bőven, egyik pultban mentes cuccok, a másikban nem mentesek. De éppen nagyon jóllaktam. Tehát maradt az üdítő meg a kávé. De azért vágyakozva néztem a sütiket, csak a szemem kívánta, és nagy bennfentesen kijelentettem, hogy ezek a Hisztéria sütii, bizony! A lány, aki többet tudott az életről, mint én, mondta, hogy hát nem, mert mióta a Hisztéria leégett, azóta máshonnan jönnek a sütik. Én meg némán jegyzeteltem és tanultam. De nemsokára kész lesz megint a Hisztéria is, és akkor majd megint onnan jön a süti. Közben bejött két csacsogó, vidám lány, tavasszal töltötték meg az őszt, és leültek eszegetni., kávézni, és már rájuk is tolódott a hangsúly. Nagyon jó hely ez.