Én meg a deja vu

Ma, hogy beültem ide enni valamit, szinte minden újra rámköszönt, még a fal mintázata, a képek is, de valami csoda folytán nincsenek erről értékeléseim. Azt a török hegyet, vagy barlangot, ami az ajtó mögött van képen, már többször is befotóztam ide. Hát, így jártam... meg úgy is jártam, hogy ez egy lehangoló látogatás volt, megrázóan rossz gyroszt ettem, és nem emlékszem rá, hogy ez máskos is így történt volna. Tál lesz, igen, török rizzsel, helyben, és mindent bele... meg is kaptam, de nem tudom, mi van... valami megtámadta a nyálkahártyámat vagy az ízlelőbibóimat? Hideg volt az étel, a szemem előtt nyesegették le frissen a sülő rúdról, hideg volt a rizs, pedig melegítették, üres, vacak, vízízű a saláta, csak a hideg lében tocsogott az egész... hát, félresikeredett egy dolog volt, az biztos! Pedig tele jószándékkal mentem, kedvesen fogadtak, barátságos voltam én is, külön megdicsértem az evőeszközök higiénikus tartását, kínálását, nem is volt drága, szóval, minden más viszonylag rendben lett volna... csak hát az említettek. Sajnálom.