Vasárnapi Görögország

Jókat olvastunk róla, és legalább két "Ezek Budapest legjobb kajáldái, indíts és nézd meg" rangsorban is feltűnt a Gyradiko. Ha az ember lánya szakács párt választ maga mellé, akkor minden nemzet ételét végig kell enni, akár többször is. Hogy ne kelljen főzni vasárnap, úgy gondoltuk, utazzunk Görögországba, egy jó borjú-ebédre. Amikor beléptünk, kicsit elkeseredtünk: a puritán, semmitmondó belső, terítő nélküli asztalok, narancs bársonyhuzatos székek valahogy nagyon nem Görögországot idézték. A pincér készséges és fürge volt, rögtön kaptunk étlapot és egy kicsi krétatáblára írt napi ajánlatot. Az étlap nem túl igényes, de ami tetszett, hogy az ételek mellé görög kiejtés szerint volt leírva a nevük. Mindenképp borjút akartunk enni, így a rablóhús nyársra (szuvlaki) és a húspogácsára (bifteki) esett a választás. Az adaggal semmi gond nem volt, 3 nyárs, 3 húspogi, sült burgonyakarikák, paradicsom, lilahagyma és isteni tzaziki. Ami nagyon-nagyon rontott az összképen: a pita szeletkék úsztak az olajban, a hozzáértő szem rögtön kiszúrta, hogy a rostlap valószínűleg nem sűrűn lát takarítást, ugyanis égett egyéb maradékok voltak rajta. Félre is tettük a 6 db háromszöget, mert egy falat után úszott a szánk az olajban. Namármost: a hús pazar volt, kellemes fűszerezésű, úgy átsütve, ahogy kell. Ár-érték arányban teljesen korrekt, 1500 forintért nem kapsz ilyen jellegű étket, de összességében nem voltunk elájulva. Utolsó falatjainkat kísérte a műsor: szakács urunk épp az orrát túrta a látványkonyhában. Az ebédet leöblítettük Mythos nevű görög sörrel, mely egy világos, lágy lager. Az klassz volt.