Esőnapi ebéd

Tegnapelőtt felváltvaidő volt, hol sütött, hol esett, és éppen a Paulay Ede utcában tartottam valahová a jóba. Elkongatták már az ebédidőt, és beúszott a periférikus látásomba ez a söröző. Enni is adnak? Adnak hát... gyerünk. Kezdetben az egyetlen vendég voltam, így a teljes odafigyelést kiigényeltem, azután jött valaki, evett, sietve elment, így megint egyedüli körülrajonganivaló lehettem. A hölgy kezdetben lazán kedves volt,, nem vitte túlzásba a velem való törődést, de nem is hanyagolt el, figyelmesen bánt velem. Némi felesleges tépelődés után, jaj, hát mit is rendelhet az ember egy cseh sörözőben, hát persze, hogy knédlit, tarjával, káposztával! Kicsit veszélyes, nem mindenhol értelmezik jól, de ez itt kitűnő volt! A hölgy sportos munkakört talált itt magának, le és fel kellett járnia egy csigalépcsőn, a konyha ugyanis az altemplomban vagy basement-ben van. soká és gondosan készült az ebédem, de minden percet megért a várakozás. A pompás ebéd után mi mást kérhettem volna, mint egy korsó Baront, a sörkínálat némileg változik állítólag, nem minden nap ugyanaz van, de mindig minőségi a felhozatal. Közben eleredt kint az eső, reménytelen özönvíz lepte el a várost, hangos dobpergése vagy húsz percig verte a csendet. Kellemes beszélgetést folytattunk a hölggyel, sörözőkről, múltról, vendégekről, igazán jókor voltam jó helyen.