Század eleji hangulat - fiatalos lendület

Amikor először sétáltunk a Hadik Kávéház felé Budán, olyan érzésem volt, hogy ha nem látnám az autókat, a telefonjukat nyomogató fiatalokat, a szupermarketeket az utca két oldalán, játszi könnyedséggel visszaléphetnék közel 100 évet az időben.
Az ajtón belépve nehéz vörös bársony függöny fogadott, és a pincér amint észrevett minket, befelé invitált, és egy kényelmes, két fotellel körbevett, ódon asztalkához vezetett. Lévén február, és hideg, csípős idő, nem volt kérdés, hogy forralt bort fogunk rendelni. A napi menü is ízletesnek tűnt, de mivel ebéd után voltunk, így csak a szomszéd asztalnál ülő, öltönyös úr tányérját szemrevételeztük. (Egy következő alkalommal mi is tesztelni fogjuk első kézből!)
A bor elegáns, átlátszó üveg bögrében érkezett, citrom karikával a szélén. A fűszerek finoman oszlottak el a borban, nem zavarták meg a vörös bor aromáját, csak gyengéden érződött a szegfűszeg és a fahéj.
Az asztalka közepén programajánló füzet hirdette a közelgő eseményeket: irodalmi estek, zenés kávéházi matinék, író-olvasó találkozók voltak műsoron.
Egy-kettőre magával ragadott a hely hangulata. Szinte magam előtt láttam, ahogy Karinthy a sarokba húzódva lázasan jegyzetel, vagy éppen egy színes társaság közepén parádézik kivételes humorával...
A Hadik Kávéház azon ritka helyek egyike, ahol valóban megelevenedhet a múlt, és kicsit mi is 20. századi művésznek érezhetjük magunkat. A gyönyörű bútorzat, a függönyök, a tapéta mind-mind segített visszacsempészni napjainkba azt a látványt és hangulatot, amelyet egy korabeli, elegáns és persze művelt úriember vagy hölgy élvezhetett.