Jó reggelt Vietnám!

Vannak napok-nyár elején különösen sokszor-, amikor az ember lánya strand kompatibilis szeretne lenni, mondjuk úgy egy héten belül, ami persze lehetetlen, de megpróbáljuk. Kikerülnek az utcára azok a hibátlan testű bikini modellek, akik azt sugallják, hogy te is lehetsz ilyen, ha nem eszel és egy életen keresztül sanyargatod magad energia italt szürcsölgetve. És ekkor jön a nagy magyar logika: mi az az étel, amiből hatalmas adagot elfogyasztva, sem kell lelkiismeret furdalástól gyötörve elmenni az edzőterembe szaunázni? Hát nyúl az nem vagyok, és kecske sem. A salátát tojásos nokedlivel vagy paprikás krumplival szeretem. És felötlik a megoldás: LEVES. Mi magyarok ezt az ételt nem is tartjuk valódi tápláléknak, hacsak nincs benne husi, lehetőleg jó sok. De ekkor már gulyásnak hívjuk ami mellől nem hiányozhat a házi kenyér vagy a jófajta krumplis pogácsa. Nos, ez nem a diétás verzió, így kipróbáltam a vietnámi levest, mert hát nem hiába olyan vékonyak az ázsiai nők. Ebédidőben vettem be a helyet Párommal, aki bármikor képes enni és férfi lévén ezt teheti büntetlenül, mert izmos válla a strandon feltűnőbb mint macis pocakja. Nos, bementünk, és máris mosolygós pincérlánykák köszöntöttek, asztalhoz vezettek, és azonnal hozták is az étlapot. Nem nagy a választék, ami számomra pozitív, hiszen megerősítette bennem azt, hogy a hely nem "büfé", azaz az ételek frissen készülnek. Van napi menü, ami az üzleti ebédre betérők életét könnyíti meg, de mi maradtunk a klasszikus pho leves mellett. Párom egy hátszínest én pedig egy csirkéset rendeltem. Szintén pozitívum, hogy van kisadag is, ami nekem bőven elegendő volt, hiszen ez is legalább 8dl. Rendelést követően 10 percen belül az asztalon gőzölgött az illatos leves, ami látványra is nyálcsorgató volt. A lé-rizstészta aránya hibátlan, az ecetes-chilis fokhagyma, valamint a lime amit mellé tálaltak, szintén zseniális. A friss koriander pedig úgy olvasztotta össze az ízeket, hogy egy pillanat alatt azt éreztem, Robbin Williams mindjárt előugrik a konyhából és elkiáltja magát, hogy "jóóó reggelt Vietnáááám!". Mindent össze vetve, függő lettem egy alkalom után. Aki még nem kóstolt ázsiai tészta levest, az szerintem itt kezdje ezt kalandot, mert akkor tutira nem éri csalódás. Fontos megjegyezni, hogy a vendégek között igen nagy számban voltak ázsiaiak, ami szintén igazolja azt, hogy feltehetően autentikus konyhával állunk szemben. Szóval kalandra fel és irány ez a remek hely!