A másik ugyanott

Van ez a két étterem, ugyanazon a címen. Mindkettő vietnami és semmi közük egymáshoz. Állítólag. Az egyik – ez – általában tele van mindig, azért a másikba szoktam bemenni. De ma teszteltem ezt is. Nem főidőben, hely, mint a tenger. Kb. a két terem 80%-a üres volt. Itt nem köszöntem hangosan, mint a másikban. Nem baj, ettől még jó lehet. De az nem tetszett, hogy a srác megkérdezte, hogy hányan vagyok, és amikor nem tagadtam, hogy egyedül, akkor szelíd erőszakkal egy nem túl kellemes helyen – átjáróban – álló kétszemélyes asztalhoz vezényelt, pedig máshová szívesebben ültem volna. Na, sebaj. Lássuk a pho-t! Az viszont tényleg jó volt! Gazdagabban ízesítve, sűrűbb, mint máshol, friss és forró és gyorsan jött! Távozáskor mondtam egy kicsivel nagyobb összeget, de a tulaj azt mondta, hogy itt nincs borravaló, csak annyit kell fizetni, amennyi jár. Ennyit első összbenyomásra.