Halműhely - Teréz körút Budapest

Ez modern berendezésű, fiatalos, nemzetközi. Stílusában talán a Big Fish-hez tudnám hasonlítani. A belső tér azonban nem él, nincs belakva, sivár. A pult üres, nincsen kirakva semmi. Olajszag volt és valamelyik kereskedelmi rádió betelefonálós műsora szólt elég hangosan. Ahogy neve is mutatja, a Halműhelyben halételeket kínálnak, ezen belül hazai folyami és külföldi tengeri halakat és egyéb tengeri "lények" közül garnélarákot. Az étlap rövid, egyszerű, a legtöbb hal ára grammra van kiírva, amivel elég nehéz előre tervezni (mármint, hogy a végén mennyit is fogunk fizetni). Mivel a fish&chips nagy kedvencem, egyértelmű volt, hogy azt fogok kérni. Sokat kellett várni az elkészülésére, frissen sütik, de ez máshol is így van, és összességében nekem csalódást okozott. Itt a fish&chipset harcsafiléből készítik. Az nem derült ki, hogy pontosan milyen harcsáról van szó. Minőségre átlagos volt. Az adag átlagos méretű, a sült krumpli átlagos mirelit hasáb, a halkockákon rajta volt hagyva a bőr, amit nem tudtam mire vélni. A tartármártás nagyon kevés (3 féle házi mártás közül lehet választani). A tálalás praktikus, de nem szép (barna zsírpapíron). 1890 Ft-ot fizettem érte. A kenyérért, vízért pluszban kellett fizetni. Először az egyik alkalmazott azt mondta, hogy a szóda ingyen van ("jár" az ételhez), de utána előkerült egy másik alkalmazott, aki behajtotta rajtam a "komoly" 60 Ft-os nagyságrendű ellenértéket, mindezt utólag, amikor az ételt már kifizettem. (3 dl szóda műanyag pohárban) Ez egy elég pitiáner megnyilvánulásnak tűnt.

Megjegyzem, keszeget akartunk rendeli mindketten, de csak egy volt? ! A halak súly szerinti árkiírása nem szerencsés, főleg a külföldiek számára érthetetlen. Ez már az üzlet előtti megállító táblán is zavaró.

Persze az is lehet, hogy a tulaj előre menekült, mint egy jeles egri borász, aki gigantikus hiteleket vett fel, felépítette a borvidék egyik monumentálisabb pincéjét, ahhoz hogy utána stresszben élje az életét, hogy sikerül-e átütemezni a hiteleket és kimászni az adósságcsapából vagy sem. Tény, hogy ez az egység másképp néz ki. Nem jobban, másképp. Az inkább népi, ez meg ha tartalmaz is népi elemeket, inkább, trendi urbánus, de a konzervatív embert sem riasztja el. Nekünk legalábbis nagyon tetszett. Rendeltünk sült pisztrángot salátával, halászlevet (1690), továbbá bort a neszmélyi Kősziklás pincészettől (350-400/dl). A bor jó volt, a halászlé nemkülönben, szép színű, jó ízű szűrt lében jó állagú, friss ízű hal úszott. A pisztráng is friss volt, azt jobban szeretem roston sütve, mint bő olajban készítve. Rádió szólt, szívesen lemondtunk volna róla. Jó lenne még betérni ide és enni némi haltepertőt, kézműves sörrel kísérve, ezutóbbi egyelőre még várat magára. A Dreher vonalat nyomják itt, azért is ittunk bort. Sok egy kicsit az 5 pont, de nincs szívem belenyomni a helyet a négyesek tömegébe. Az élmény az idegesítő rádió dacára közelítette az ötöst.