Nem itt ettem életem fish&chips-ét

A Halműhely 2. étterme a Nagykörúton található, bár elég jó, forgalmas, központi helyen, én a villamoson utazva és gyalogosan is simán elmentem mellette úgy, hogy nem tűnt fel a létezése, azaz a portál nem igazán lett figyelem felhívó. A másik, Dózsa György úti vendéglőjükhöz képest teljesen más a stílusa. Ez modern berendezésű, fiatalos, nemzetközi. Stílusában talán a Big Fish-hez tudnám hasonlítani. A belső tér azonban nem él, nincs belakva, sivár. A pult üres, nincsen kirakva semmi. Olajszag volt és valamelyik kereskedelmi rádió betelefonálós műsora szólt elég hangosan.
Ahogy neve is mutatja, a Halműhelyben halételeket kínálnak, ezen belül hazai folyami és külföldi tengeri halakat és egyéb tengeri "lények" közül garnélarákot. Az étlap rövid, egyszerű, a legtöbb hal ára grammra van kiírva, amivel elég nehéz előre tervezni (mármint, hogy a végén mennyit is fogunk fizetni). Mivel a fish&chips nagy kedvencem, egyértelmű volt, hogy azt fogok kérni. Sokat kellett várni az elkészülésére, frissen sütik, de ez máshol is így van, és összességében nekem csalódást okozott. Itt a fish&chipset harcsafiléből készítik. Az nem derült ki, hogy pontosan milyen harcsáról van szó. Minőségre átlagos volt. Az adag átlagos méretű, a sült krumpli átlagos mirelit hasáb, a halkockákon rajta volt hagyva a bőr, amit nem tudtam mire vélni. A tartármártás nagyon kevés (3 féle házi mártás közül lehet választani). A tálalás praktikus, de nem szép (barna zsírpapíron). 1890 Ft-ot fizettem érte. A kenyérért, vízért pluszban kellett fizetni. Először az egyik alkalmazott azt mondta, hogy a szóda ingyen van ("jár" az ételhez), de utána előkerült egy másik alkalmazott, aki behajtotta rajtam a "komoly" 60 Ft-os nagyságrendű ellenértéket, mindezt utólag, amikor az ételt már kifizettem. (3 dl szóda műanyag pohárban) Ez egy elég pitiáner megnyilvánulásnak tűnt.