Kérnem kell és megadatik

Tegnap a Zsigmond téren voltam, miután a kisebbségek napja volt, én meg ugyebár skandináv-balkáni eredetű, ott álltunk a hidegben sokáig, és a végén már más vágyam sem volt, csak egy jó meleg pho-t megenni valahol. Így aztán gyalog elindultam a sötétben és fáztam tovább szorgalmasan. Frankel Leo utcán végig, sehol semmi. Aztán Fő utca, és itt végre ráakadtam erre a vietnami étteremre. Érdekes volt, pont két arab sráccal együtt furakodtunk be az ajtón, mintha tömegjelenet lenne, pedig csak mi voltunk ott hárman, senki más. Hogy ők is miért abban a pillanatban jöttek, nem tudom. De üres volt a hely, és ez nem túl jó üzenet estefelé. Leültem, láthatóan ez egy régi kínai étterem volt, aztán - ahogy máshol is - apránként elfoglalta valami/valaki más. Itt például egy kisebb vietnami stáb. Idősebb hölgy már régi magyar lehet, kitűnően, rutinosan beszél magyarul, Pho-t kértem marhahússal, aztán rákot üvegtésztával. Elég átlagázsiai a kínálat, nem egy kiemelkedő hely, de ennek ellenére jó élmény. Nagyon gyorsan jött az étel. És - én aztán rengeteg phot megettem már - kitűnő volt! Visszasírós! A rák nem volt semmi különleges, de megjárja az is. Az étterem szép műcirádás díszletei így üresen nem voltak valami nagy hangulati tényező, szóval, nem éreztem jól meg rosszul sem magam, jól megvacsoráztam. és egyáltalán nem volt drága, remek ár/érték arány. Csak ajánlani tudom bárkinek.