És az is a neve, hogy Asian Street Food. És nem egy étterem van benne, hanem 10. Vietnami, kínai, japán, indiai, stb. és ezért természetesen én koreait ettem. Bár nagy volt a kísértés, de egyszer valamit csak kellett választani. Szóval, Koreánál kötöttem ki, nem mindenki beszél magyarul, de sokan abszolút tökéletesen, mások meg inkább bírják az angolt, de remekül el lehet boldogulni akkor is, ha te véletlenül nem, étlap képes, mint az óvodában, oda van írva magyarul is, csak rá kell bökni. A különféle nemzetiségi boltokban kártyával lehet csak fizetni, a közös, nagy recepciónál az előtérben akár készpénzzel is. Rament kértem, van többféle, hát persze a jobb, a koreai rament akkor. . . sokáig is készült. Sokféle rament ettem már, mint levest, de ez a sokadikféle volt, az biztos! Sok helyen egyszerűen csak sűrű pho, amibe mindenféle mást is beleraknak még. Itt nem. Itt, hogy is mondjam. . . szóval, ez közelebb állt a paradicsomleveshez jellegében, mint a húsleveshez, némi sajt is került bele, enyhén csípős ízérzet, kevés borsó, kevés kukorica, soksok tészta, némi polipdarabkák, némi káposzta is, szóval, meglepi volt azért, először nem voltam benne biztos, hogy örülök, de aztán jól összejöttünk, a leves meg én, a végére már élveztem is rendesen. Kis piros fazékban hozzák, mint egy magyaros étteremben, nem tudom, Koreában is így van ez vagy sem, azt sem tudom, hogy ez így stílusos-e? De sebaj, ebből ettem, nem bántam meg, és még sok-sok felfedeznivaló van itt, ajánlom mindenkinek. élmény-körbekajálás Ázsiában!
