Na végre egy más

Éppen zajlik a történelem a túloldalon a Vas utcában, az egyetemet elfoglalták a hallgatók, én meg egy szusszanásnyi szünetben átsétálok enni valamit a másik oldalra. Na végre egy nem szokványos kínai büfé! Nem úgy vagy, hogy csak rábökdösöl az unalomig ismert tésztára, rizsre, kacsa- csirke- és marhahúsos egyenkajákra. Itt egész más a stílus, meg a nyelvezet is, mivel senki nem beszél magyarul. De ez, ha jól vettem észre, az égvilágon senkit nem gátol semmiben, a kínaiak is jól beszélnek angolul, és az ide betérő magyarok is zökkenőmentesen kommunikálnak nemzetközi szinten. Talán nem az átlagja jár ide. Így aztán meg is egyeztünk egy csirkés rizses felhozatalban, megbeszéltük, hogy inni majd később, de azt is kalkuláljuk bele. Kártyával fizetés simán. Galéria, várakozás, közben fotósok, TV-sek hada áramlik az utcán. Nem kész étel, az biztos, mert várni kell rá rendesen. De megérte! Felhozta a lány, esztétikus is volt, friss is, finom is! Vigyázz, ha idejössz, a kézmosóhoz, WC-hez hajolj le, mert nagyon bevered a fejed az alacsony falazatba! Kis padlómélyedés is van, de nem eléggé mély így sem. Én is alaposan bevertem. Örömködve megettem az ebédemet, aztán átrohantam a történelembe, aztán később vissza meginni ama bizonyos kínai sört, amit az egyik magyar betérő ajánlott közben, nem is csalódtam, picit drága volt, de tényleg finom! Érdekes, hogy kést eleve nem adtak a felszolgálásnál, egyél csak villával, elég az, gondolták. De, amúgy jó hely, ajánlom mindenkinek! Hogy milyen az elvihető étel, szendvics, amiit hirdetbek, azt még nem tudom.