Az épületet éppen felújítják, fel van állványozva, de ettől még könnyen meg lehet találni az éttermet. Az internetes honlapjuk egyszerű, de szép színes, autentikus, és kellemes indiai zenei aláfestést kapunk, ha megnyitjuk az oldalt. Itt ajánlják a heti menüt is, részletesen le van írva, hogy melyik napon mi a húsos és a vegetáriánus menü összetétele. Árban kedvező, a húsos 1190 Ft, a vega 990 Ft (a hús minden esetben csirke a menüben). Ezen kívül facebook oldaluk is van, amin sok friss fotó van, de ezen túlmenően nem igazán informatív. Beérkezve a pultban egy indiai úr, egy fiatal magyar hölgy és egy szintén magyar felszolgáló fogadnak, egyből mondtam, hogy a napi húsos menüt szeretném, látszólag veszik az adást, és jelzik, hogy nyugodtan üljek bárhová, ahol tetszik. Hátul egy nagyobb, tágasabb terem van, az asztalok szépen megterítve, élénk napsárga-narancs falak, színes festmények, kellemes a miliő. Eddig minden jól indul, de innen kezdődnek a bonyodalmak. Mint kiderül, a pincér egyáltalán nincs képben, fogalma sincs, hogy mi a menü, nem ismeri az indiai ételeket, majd elbizonytalanodva még háromszor elmegy, visszatér és megkérdezi tőlem, hogy akkor most melyik menü is legyen. A diskurzus során kiderül, hogy az internetes oldaluk már hónapok óta nem aktuális, nem frissítik, és nem az van a menüben, mint ami ott szerepel. Azt sem könnyű kideríteni, hogy akkor mégis mi a mai menü, de aztán megtalálja a pincér a napi táblát, ahol angolul szerepelnek a menük, s belenyugvóan közlöm, hogy persze, jó lesz ez is. Itt megint csak kiderül, hogy a pincér a napi menüt sem ismeri, mert az ételekről nem tud semmit, sőt még téves információkat is mond róla. Végül az indiai úr segíti ki. Amúgy a napi menü chicken jalfrezi volt, adag rizs, sima naan. A naan kifejezetten gyenge, olyan, mintha más alapanyagokból készülne (más liszt, olaj), mint amilyennek lennie kell. A rétestésztára emlékeztet és ez nem okés. A rizs sem basmati rizs, hanem az a fajta aprószemű tapadós rizs, amivel a kínai gyorséttermekben szoktam találkozni. A jalfrezi van még a leginkább rendben, ezt átlagosnak mondanám. Összességében az egyik leggyengébb étel, amit budapesti indiai éttermekben ettem az elmúlt sok-sok év alatt. A végén a hab a tortán, hogy a számlára elfelejtették az italt felírni (az összesen 2 tételből 1-et sikerült megjegyezni úgy, hogy rajtam kívül még 1 asztalnál ültek vendégek), természetesen szólok, pincér ismét el, majd visszatér, módosítják a számlát. Fizetek (lehet kártyával is, bár a "lehúzós"-sal a pincér nem boldogul, de szerencsére van nálam egy másik, chipes is), s távozom. Furcsa vegyes, nem pozitív érzésekkel, de most így visszagondolva már inkább komikus ez az egész történet. Viszont a tulajdonost valahol sajnálom, mert ő szimpatikus embernek tűnik, talán jobban meg kellene válogatnia az alkalmazottait, de persze ezt majd döntse el ő.
