Korrekt görög hely brutálisan túlárazott borokkal

A Hellinicon étteremre az “Egy nap a városban” blog hívta fel a figyelmem. Mivel a görög konyha az egyik kedvencem 1995 óta amikoris egy kedves jóbarátom (ma a Kovászna megyei tanács elnöke) itt ünnepelte doktorrá avatását. Egy izgalmas, rusztikus, őszinte konyha tárult fel akkor előttem, azóta megjártam Görögországot s merem állítani, autentikus, jó konyhát vitt Rezi György a Jorgosz tavernában.
Azóta igyekszem minden görög vendéglőt kipróbálni, az igazság az, hogy a legtöbb esetben pozitív tapasztalatom volt, legyen szó törökbálinti, diósdi vagy budapesti helyekről. Az egyetlen kritikán aluli élményem a Pireusz volt a Fővám téren, mely azóta megszűnt, nem csoda.
Mindezek után érhető, hogy első adandó alkalommal beültem a Helliniconba, az sem zavart, hogy a Situban volt foglalásom déltől. Hagytam a páromat rendelni, cukkini-chips-szet kért tzatzikival, ami finom volt, tzatziki műfajban sokkal jobban is ettem, meg készítettem is, de azért ütötte ez is a mércét. Ára is barátságos volt, 1000 ft körüli összeget kértek rá. Szívesen ettünk volna halat, de azt elég drágán mérik.
A felszolgáló, első napján töltő kislánytól Imiglykost kértem a páromnak, ami az étlap szerint fehér volt, erre fel vöröset kaptunk. Megittuk. Mint ahogy a Retsinát is. Képesek egy totál kommersz, német palackozású tucatborra elkérni 700 forintot deciként, ez vérforraló, felháborító árképzés. Persze nem kötelező bort inni, de hát a Retsina is 1995 óta a szívem csücske.
Összességében kellemes időt töltöttünk itt, maga az élmény belefér a jó kategóriába. Az ár/érték esetében megadtam a közepest, az ételre négy pont járt, az italra legfeljebb kettő. A felszolgálás szakmaiatlansága és járatlansága dacára is négy pont, mivel a kedvesség sok mindenért kárpótol. Kívánom, hogy az ifjú hölgy maradjon ilyen mosolygós egész életében.
A hely megérdemel még egy esélyt, lehet hogy még visszatérünk.