Esős nap, borús hangulat

Ki akartuk próbálni ezt a haléttermet, és kapóra jött az egyik bónuszos cég ajánlata. 35 % kedvezménnyel vehettünk egy 4000 Ft-ot érő kupont. Amire persze még bőven rá kellett fizetnünk, de hát sem a jóféle hal, sem a Ráday utca nem az olcsóságáról híres.
Grillezett süllőpofát akartam enni (ami a halfej két oldalán lévő kis korong, igazi ínyencfalat). Két helyen is szerepelt az étlapon: az előételek közt salátával 1490 Ft-ért, a főételek közt salátával és szósszal, kétszer annyiért. Mivel a korábbi értékelők közül senki sem panaszkodott a hatalmas mennyiségekre, inkább az utóbbit választottam. Kaptam is egy nagy tál guszta, ropogós salátát, mármint abban a sombrero fazonú, széles karimájú, kis közepű tálban, ami jó nagynak látszik. Volt benne süllőpofa is, és választhattam egyet a háromféle szósz közül. A pici tálka kényelmesen elfért a karimán, szósz nem sok fért bele. Így az étel meglehetősen száraz volt, dupla adag szószt elbírt volna.
A párom halászlét evett szürkeharcsa filével. Egy normál adagot, ami itt nagy adagként szerepel az étlapon. Erős paprikát és kenyeret kínáltak hozzá. Azt mondta, jó ízű volt, bár túl sűrűnek találta a lét.

Az italok elég drágák, palackozott kézműves söröket tartanak. Viszont van szódavíz is, ez jó pont.

Az eső nem engedte, hogy a teraszon üljünk le, így a csöpp galérián foglaltunk helyet. A dekorációban vannak ötletes elemek. A lámpák is igen dizájnosak, kár, hogy semmi fényt nem adnak. Napos időben talán nem is kell, mert több ablak is van a helyiségben, csak a közepén, ahol mi ültünk, nem volt, így sejtelmes félhomályban fogyasztottuk el az ebédet. De a hangulatunkra nem ez volt legnagyobb hatással, hanem a szomszéd asztalnál nyűgösködő, visítozó, majd a galérián körbe rohangáló, dübörgő gyerkőc. Ehhez tudni kell, hogy az egész helyiség öt asztalból áll, szóval nem egy nagy teremben kellett volna elvesznie a zajnak, hanem kb. olyan hatást keltett, mint ha otthon, a nappaliban őrjöngött volna valaki. Lehet, hogy halvendéglőben nem gyakori vendég a kisgyerek, de talán lehetne színes ceruzával, papírral készülni a kicsik fogadására. Persze még jobb lenne, ha a szülő vinne valami játékot, mesekönyvet otthonról, amivel a gyerek elfoglalja magát. Vagy olyan éttermet választana, ahol játszósarok is van.

Sokat gondolkodtam, megírjam-e ezt az élményt, ami nyilván egyéni pech volt, és nem az étterem általános hangulatát tükrözi. De hát csak azt mondhatom el, mi hogy éreztük magunkat ott és akkor. Nem mesélhetek arról, "mi lett volna, ha..." máskor megyünk. Momentán nincs is kedvünk kipróbálni.