Icon for ever!

Karácsony meghitt családi ünnepe, a "Nagy Sütés-Főzés"után arra gondoltam, hogy feleségem (és én is) megérdemlünk egy kis nyugalmat kettesben mintegy az ünnep lezárásaként. A svédasztalos ebédet meglepetésnek szántam, várbeli sétát javasolva nejemnek. Először nem értette, hogy miért akarok én körülnézni a Hilton Szálló lobbyjában, miért kérem a kabátját, miért adom be az enyémmel együtt a ruhatárba és miért próbálom finoman az Icon étterem felé "terelni". Persze előbb-utóbb minden kiderül - szokták mondani. Ezúttal is ez történt. A kitűnő ételek, a visszafogott elegancia, a diszkrét zongoramuzsika és nem utolsó sorban a jól ismert gyönyörű panoráma igazi élményt nyújtott számunkra. Két kritikai észrevételem azonban lenne. És sajnálom, hogy ezt itt és most kell leírnom akkor amikor - tapasztalatból mondom - sajnos bárhol megjegyezhetném:a pincérek figyelme a belépésünktől távozásunkig egyre lanyhult. Amikor a számla kiegyenlítésére került sor már nagyon kellett figyelni, hogy "elkapja" az ember a felszolgáló pillantását, jelezni tudjon neki a számlát kérve. A másik megjegyzésem:: 13.00 órára érkeztünk 1/2 3-kor távoztunk. A szomszédos asztalokra már vacsorára terítettek. Ezt nem lehet eléggé diszkréten csinálni. Zavaró volt az ezzel járó tüsténkedés. Nem szeretnék azonban ünneprontó lenni ezért kijelenthetem, hogy remekül éreztük magunkat kettesben.