Idegennek éreztük magunkat

Egyik esti kimozdulásunk utolsó állomása volt ez a bár a Nagymező utcában, hazafelé útba esett. Késő este egy nagyon mozgalmas, zajos, hangos, egymást túlkiabálni próbáló emberekkel teli szórakozóhelyet kell elképzelni, a hétköznap ellenére gyakorlatilag telt ház volt. Ami azonnal megütötte a fülünket, hogy gyakorlatilag nem hallottunk magyar szót, mindenki külföldi volt rajtunk kívül, beleértve a több főből álló személyzetet is. A pultnál kellett rendelni, aminek az volt az első próbatétele, hogy először oda kellett férkőzni a pult közelébe az embereken átjutva. Többen ugyanis csak úgy ottragadtak, és foglalták a helyet, nem bunkóságból, hanem mert már csak ott találtak egy talpalatnyi helyet.
Minden a külföldiekre van szabva, az itallap, a feliratok, minden angol nyelven látható, magyar itallapot nem is láttunk, talán nincs is, minek, kinek? Többféle dekorációból és feliratból egyértelmű, hogy LMBTQ szimpatizáns helyről van szó.
A minket kiszolgáló talán argentin pultos fiatalember kedves, mosolygós volt.
Vannak amerikai stílusú egyszerűbb bisztrós bar food ételek, burger, nachos mártogatós, csirkeszárny, wrap, de mi nem terveztünk enni. Talán késő este már nem is működik a konyha, ezt nem tudom biztosan, minden esetre a többi asztalnál sem láttam ételeket. Szerencsénkre éppen felszabadult egy kis asztal, mert a társaság kiment dohányozni az épület elé, utána pedig már nem jöttek vissza.
Amikor elmentem a mosdóba, akkor tűnt fel, hogy van egy pinceszint is, ahol éppen egy klubkoncert zajlott, egy számomra ismeretlen zenekar fellépésével.
A két koktél nem lett volna rossz, de nem tudtuk őszintén élvezni. Gyorsan távoztunk, biztos, hogy nem lesz törzshely. Persze lehet, hogy napközben nyugisabb és élvezhetőbb a hely.