Cseh Tamás túra tovább

Az Isolabellából az őszi avarban gázolva szép budai lépcsőkön átsétáltunk ide, erre az emlékhelyre, ahol Cseh Tamás és Baksa-Sós László cserélték ki annak idején a gondolataikat... a Horgásztanya elsőrangú hely, nem tudom, annak idején milyen lehetet, nem emlékszem pontosan. De a pincérek mind túl fiatalok, hogy mondjon nekik ez a legenda valamit. Így kell elfogadni a helyet, amilyen most. Kicsit zavart, de csak egy kicsit, hogy csak kétszemélyes asztalban lehetett gondolkodni, Ketten voltunk. De számtalan hatfős asztal volt üresen kiváló helyeken, a kétszemélyesek meg mindig valami lehetetlen helyen vannak, az út közepén, a bejárat sarkán, egy kijáratban vagy a járdán egészen az úttest szélén. Öt nem szimpatikus asztal közül választottam a legülhetőbbet. Órákig voltunk itt, de a hatos asztalokhoz nem jött senki, szóval, nem volt indokolt ez a viszonylagos kényelmetlenség. De ezt abszolút feledtette is a személyzet kedvessége, tényleg, komolyan mondom,, az ültetéstől eltekintve párját ritkítja a hozzáállás. A hölgy rendkívül kedves volt, jött, szólt, kérdezett, étlapot elvitt vagy hagyott, ajánlott, én kitűnő békacombot ettem, kitűnő körettel, azután száraz fehér borral folytattam, pont jól illett hozzá, a cimbora halászlébe merült, majd vörösborral folytatta.. most így, utólag, minden kitűnő választás volt, órákig elborozgattunk, majd az egyik felszolgáló egy páratlan ajánlattal lepett meg minket, egy különleges új bort mutatott be, szerette volna, ha megkóstolnánk... már csak úgy, fizetés után. Nem volt rajta még az étlapon, mit szólnánk hozzá, mint borivó vendégek? És még el is csevegtünk a nedű mikéntjéről, második kortyáról, a Mátra aljáról... hát ez remek! Az idő késő este is szelíd ősz maradt, rövid kis séta a Duna partján, és indulás haza... Baksa-Sós Laci és Cseh Tamás, ott fent az égben zenélhettek tovább, őrizzük az emlékeket!