Már nem veszi föl a versenyt a kézművesekkel

Nemrég látogattuk meg újra az újpesti Horváth Cukrászdát, hogy vigyünk haza néhány szelet tortát és megállapítottuk, hogy határozottan lecsúszott a cukrászdák rangsorában.
A választék is mintha szűkült volna és minőségben is csak az üzemi szintet hozza.
Manapság, amikor sorra nyílnak a kézműves sütizők és újhullámos cukrászdák, néha nem elég az Országtortákkal, pár klasszikussal, és néhány absztrakt megjelenésű sütivel operálni (finoman túlárazva).
A Szabolcsi almás máktorta iszonyú édes volt, de az igazi mák és almaíz elmaradt. A Red velvet szelet nem volt rossz, és egy cukormentes túrós-ribizlis szeletet ettünk még, ami szintén csak ebbe a kategóriába fért bele.
Emellett a kiszolgálás szétszórt, nagy a sorban állás és olyan zaj van bent, csak egy gyorsétteremhez tudom hasonlítani.
Az ott fogyasztó vendégek távozása után a személyzetnek sokszor nincs ideje leszedni az asztalokat, így néhányon hosszú ideig kukucskálnak a maradékok. Illetve a padlón, amit szintén nem nagyon van idő felsöpörni/felmosni, úgyhogy a gyorsétterem-érzés ezen a téren is utolér.
Ezeknek dacára mindig tömve van a hely, szóval biztosan tartja a törzsközönségét. Csak az nem mindegy, hogy azért, mert kiemelkedőt nyújt, vagy csak azért, mert leugorva a szomszéd házból közel van...ja, és mert Horváth Cukrászda.