Szúrópróba villával

Itt lóg egy vélemény a Húspalotáról december óta, valaki csak azért beregisztrált ide, hogy jól lehülyézhesse azokat, akiknek nem tetszik a Húspalota. De hiába nyomult itt az eredendő rosszindulattal, itt nem nagyon voltak olyanok, akiknek nem tetszett. Gondoltam, ma megnézem. Régen jártam erre, mi változott? Nos, nem volt itt minőségi ugrás sőt khhmm talán inkább helyben szökellés kész ennivaló nagyon kevés volt, úgy emlékeztem, itt gazdag a választék. Egy darab maradék csirkecomb rántva, két szegény hátrányos helyzetű fasírt, egy szelet magos csirkehús talán roham volt, talán kifosztották a boltot Némi sültkrumplival kértem a megmaradt sertésdarabkát, meg uborkát is hozzá. Rendkívül olcsó, ismerjük el, 800 forintért megebédeltem. De. a villa, hát, ne tudd meg! Abból a fajtából, amit nem nagyon tudsz beledöfni egy meghűlt, kiszáradt rántotthúsba csak úgy repkedtek a fogai szanaszét. A csonkkal a kezemben búsan visszakullogtam a pulthoz, a lány nem is kérdezett semmit, adott másikat, mindenki így jár, de én inkább kettőt kértem, amit összefoghatok, hátha úgy erősebb. Nem sokáig bírta ez sem, szedegettem a műanyag szilánkokat a kajából. Nem mentem vissza újra. Kézzel csak nem fogom meg, az utcai, koszos kezemmel. hát, kínomban a műanyag késsel próbáltam boldogulni, arra szurkáltam fel a darabkákat és igen tahó módon a késsel ettem, elég ügyetlenül. De megettem. Csak nem volt jó a kedvem, nagyonis funkcionális volt az ebéd, de anyagcsere címén jól működött. Kiderült, hogy a pultban a hölgyek kedvesek is tudnak lenni, amikor odamentem szimatolni, hogy mi van még, akkor megeredt a nyelvük, tréfálkoztunk, ajánlgattak dolgokat, vettem szép disznósajtot, kacsamájat zsírjában, még kenyeret is mert jó volt beszélgetve vásárolni