Remek pizza, kommersz sörök, személytelen kiszolgálás

Örömteli, hogy Budapesten a gasztro- és azon belül a street food forradalommal egyidőben megjelentek az igényes pizza szeletbárok, melyek kínálata felveszi a versenyt az eredeti olasz egységekkel. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a Madách téren egy pöttöm kis beugróban nyitott „Igen” volt, ahol sorállás nélkül ritkán lehetett pizzához jutni. Le is vonta a hely mögött álló csapat a helyes következetést és nagyobb helységet bérelt a Margit körúton. A minap sikerült ide is eljutni.
A tágas, levegős új egység szombat délután ebéd és vacsora közötti idősávban is tele volt, alig kaptunk helyet, egy olyan asztalhoz ültettek, amelyet másfél órával későbbi időpontra már lefoglalt egy társaság. Nekünk, mivel ennyi időt nem is szántunk az evésre, az időkorlát nem jelentett semmi problémát.
A választék egyszerű és nagyszerű. Remek, fatüzelésű kemencében sült nápolyi zsánerű 17 féle pizza, felettébb korrekt olasz feltétekkel, továbbá háromféle közhelykerülő desszert. Némi hezitálás után csípős szalámis pizzát kértünk, ami remek volt, továbbá Caprese tortát, ami szintén ízlett.
A kiszolgálás udvarias, de meglehetősen hajszolt, olyannyira, hogy mosolyra, kedvességre, személyességre már nem jut energia.
Az pizza-árak meglehetősen magasak 2200 forintnál kezdődnek, ennyi a Margerita, s 3000-nél állnak meg, ennyibe kerül a pármai sonkás, a Margerita DOP vagy a burrata-s. Úgy vélem, tekintetbe véve a minőséget is, még beleférnek az értékkarányosság kategóriájába.
Ha valami igazán hiányzott itt, akkor az a kézműves sörválaszték. A pizza sört kíván, s méltatlan a prémium minőségű kézműves pizzához a legkommerszebb nagyipari sört, konkrétan Heineken termékeket inni.