Csak nem jön ki az alsószintből

Tegnap kegyesen új esélyeket osztogattam, nem volt igazán jó emlékem erről a helyről, de nem lehet mindig a csúcsokon ebédelni, ha nem vagyunk sznobok. Na, de itt nem áll sor (nyilván okkal), ide lehet sétálni enni kérni, hát pizzát azt nem, azért annyira nem lennék éhes, de valami ehetőt esetleg. Konkrétan csípős csirkemellet kértem, mert ki van írva, hogy olyan is van, hasábburgonyával és salátával. A pénztárnál egy izgalmas tekintetű kreolbőrű lány emberi, személyes párbeszédet folytatott velem, mármint a lehetséges mártást illetően, bizalmasan közölte, hogy neki a mézes-mustáros öntet a kedvence, azonnal bekaptam a horgot, igen, azt kérek rá én is. Itt a blokk, rajta van a szám, az a hívó jelszó, ha az világít ott kint a táblán, akkor jöhetek. Hívőszámom a 135-ös volt. Telt-múlt az idő, szerintem indokolatlanul sok, vendég semmi, nézem a számokat, azok meg változnak, de kinek? Egyszer csak látom, hogy valaki integet vadul, és lenget valami tányért. Nézek körbe párszor, nyilván nem nekem. Aztán megismétlődött, csak rólam lehet szó. Odacammogok, nő mondja, hogy emlékszik ám rám, hogy mit kértem, itt van. Mondtam, hogy izé, de a 60-as szám van kiírva én meg a 135 volnék instállom. Nem baj, ez az enyém. Hát jó, köszönöm. De ez nem csípős csirkemell, ez csak egy rántott csirkemell... nem baj, akkor is az enyém. Hát ilyen volt. A mézes.-mustáros valahová belekenve a saláták közé. Ez, amit a tányéron láttok 3790 forint. Hmmm... ismerve az eredmény, ez túl sok.