Összességében: jó.

Az indított el kerek egy éve a luxusszállodák vasárnapi svédasztalos produkcióinak letesztelésére, hogy azt olvastam valahol, hogy a Kempinskyban jól lehet lakni osztrigával vasárnap délben.
Ott voltunk mihelyt meg tudtuk szervezni és életem talán legizgalmasabb ebédjét költöttük el, igen korrekt áron. 8600 ft volt s még felszolgálási díjat sem számoltak fel hozzá. Más kérdés, hogy mindenki busás borravalót hagyott, mert a kizsolgálás is optimális volt. Kellően közvetlen, de nem jópofáskodó, természetesen kedves, nem karót nyelt. Le a kalappal. Ennek hatására látogattuk meg a Le Meridien szálló Le Bourbon nevű éttermét, ami korrekt volt, izgalmas, de jócskán elmaradt a Kempinsky mögött. Prémium alapanyagok alig voltak, tény, hogy ami volt, az jó volt.
Hasonló tapasztalatot szereztünk most a Corso étteremben az Intercontinental szállóban. Kicsit Trófeás volt, bármit is mondjanak az illetékesek. Az ízek rendben voltak, de látszott, hogy nem akarnak lehetőséget adni a számítgatóknak arra, hogy mondjuk libamájjal, bélszínnel vagy vörös tonhallal lakjanak jól. Így is meg voltunk elégedve, de azért inkább hagyok 5500 ftt mondjuk a Bem rakparti Trófeában, mint még egyszer elmenni a Corso-ba. A Kempinszkybe viszont, ha még működne a Giardino étterem (tudtommal az ÉS van a helyén), nos, oda viszont visszamennék, ha a választék ugyanaz lenn mint volt. (Négyféle libamáj, prémium sajtválaszték, nem kommersz, mint a Corsoban, vörös tonhal, osztriga, szarvas, marhabélszín). Az igazság az, hogy a Gault Millau kalauz által igen szigorúan pontozott Rickshaw étterem vasárnapi ebédje két esztendővel ezelőtt sokkal jobb volt, mint a Corso-é.