Átlagos kocsma, Cseh Tamás ereklyéivel ékltve

Az Isolabella nevű kocsmában nagyon régen voltam utoljára, nagyjából 15-20 éve. Nem emlékszem arra, hogy már akkor Cseh Tamás ereklyék képezték volna a dekoráció fő irányát. Most minden esetre így van, aminek nagyon örvendtem, Cseh Tamással egy páratlan szellem, egy alkotó zseni távozott közülünk. Kár, hogy a zenei aláfestésnek az Isolabellában semmi köze Cseh Tamáshoz.
Az italválaszték érdemi részét néhány minőségi bor képezi, egy deci Nyakas Chardonnay-at kértem, ami hozta a szokásos formáját.
A pincérlány nem volt különösebben kommunikatív, arra a megjegyzésemre, hogy ez a bor illetve egy korábbi évjáratú társa 100 pontot kapott egy Master of Wine-tól, konkrétan Angela Muirtől, nem mondott semmit, hallgatott, mint a csuka, persze van, aki leplezni akarja tájékozatlanságát, vélhetően ő is ezek közé tartozott. Azért annyit mondhatott volna, hogy örül, hogy ilyen jó bort kínál. Én szívesen elmeséltem volna neki a részleteket, de mivel nem volt kíváncsi, leültem egy szeparéba, megittam a boromat majd elköszöntem.
A négy szívecskét az általános megítélés rovatában nyilván Cseh Tamás iránti tiszteletem motiválta.