Egy beesés

Hát az úgy volt, hogy némi repkedés után, az ember megéhezik vala, aztán hazatérvén csak nekiáll tervezni, hogy itthon hol eszik és mit? A reptérről a 100E behoz a Kálvin térre, itt határozott célnak a PitaGoraszt neveztük meg, de az ördögbe is, leszállt az este, az meg nyolckor zár. És már majdnem nyolc óra... hát akkor legyen Kálvin Kebab, határozottan szeretném ismételni, hogy Kálvin kebab, nem Isztambul Kebab, ahogy évek óta mondjuk itt többen, az étteremre is Kálvin van írva és a blokkra is kétszer Kálvin. Nagyüzemi daráló, jön-megy a nép, páran állandóan sorba állnak az ajtóban, a térre kitett asztalok tele voltak majszolókkal, bent meg azért volt szabad hely rendesen. Én egy gyros-tálat kértem mindennel, feleségem kebab-.tálat, de gyakorlatilag ugyanazt kapta, mint én. A török srác a húsoknál a pult elején fáradt volt vagy ideges, de mindenképpen ingerült, durván rámszólt hogy ne onnan vegyek el szalvétát, hanem ott van hátul, és türelmetlenül kérdezett vissza, ha valamit mondtam. A többiekkel semmi különös nem volt, vitt tovább a futószalag mindenkit a pult előtt, tzatzikit is kértem vagy dzatzikit, ahogy tetszik, közepes élmény volt megenni mindkettónknek a vacsorát, nem maradtunk éhesek, itthon amúgy sem volt semmi, hát egynek ez is nagyon jó. A tzatziki 1000 ft, a tál étel 2900 forint, így aztán üdítőkkel itt a gyorsétkezőben is 8000 forint fölé vittük számlát.