Egy próba zöngékkel

Keleti pu,. metróból ki, aluljáróból ki, és ott van ez a hely rögtön. Egynek jó lesz, gondoltam, ideje ebédelni valamit. Pult a bejáratnál kezdődik, tálcát vehetsz el, evőeszközt is, és már rád is szólnak, hogy mit szeretnél? Gyros tálat kértem meg egy kis tzatzikit, Melegben jólesik hideg uborkás finomság. Több kérdés nincs, miből kérem, (tevéből? kecskéből, lóból?) hagyma-csípős kérdés sincs, minden van, amit belegondolnak. Hamar készen is van. Enyhe akcentussal török srácok szorgoskodnak a pultban. Belső terem, éppen üres, én vagyok egyedül. Jó lesz ez. Erre beözönlik egy enyhén értelmi fogyatékos csoport, színültig megtöltenek mindent, amúgy semmi probléma velük, ránézésre átlag közmunkások Borsodból kb. 20 és 50 év közöttiek. Az utazó kísérő, akit mindenki Anyának szólít, és két társa simán elfoglalja az asztalomat, lecuccolnak, körbepakolnak, semmi elnézést, szabad ez a hely? ugye, nem baj ha... én meg csak tátott szájjal tűrtem. Azért nem egyszerű egy ilyen speciális összetételű társasággal Budapestre jönni, a kiabálásokból kiderült, hogy nemsokára indul a vonatuk haza, addig gyorsan enni kell. Egyenkaja van nekik, nincs választék, mindenki ugyanazt kap, kistál sültkrumpli, meg gyros pitában. Közben találtam a tzatzikimben egy nagy, vastag, fekete szőrszálat, Nem hajszál, szőr. Ez kedvemet szegé. Meg befolyásolta a hangulatomat. Igyekeztem hamar elhagyni a terepet.