" És igaz is. . . mentsük meg hát a vendéglőst is, meg saját magunkat is! Behatoltam. Persze, én voltam az egyetlen vendég. A pincérnek van egy nyegle modora, de kiderült, hogy nem bántásból, vagy rosszindulatból, ő ilyen egyszerűen és attól még kezel mindent, udvariasan kommunikál, szolgálatkész és érti is a dolgát, csak van egy ilyen hanglejtése, vagy mi. Egy picit fura, aztán nem, hamar megszokható. Főleg, ha beszélgetni kezdesz vele. Csirkemell csíkokat kértem, hagymás kacsamáj, tejfölös dödölle, stb. A ház ajánlata. Előlegbe kaptam kis welcome-falatkát, kicsi kencés ételke, semmi fantáziadús, de figyelmes dolog. Végül is. . . másodosztályú a hely, vagy mi. A WC-k nagyon cukik, jópofa rajzok vannak kívül, bent meg makulátlanul tiszta is. A főételemet viszont nem találtam el annyira. Nagyon frissen, forrón hozták, sercegett, rotyogott még minden, annyira a tűzről jött. Ezzel semmi baj. De. . . itt írta valaki előttem, hogy borzasztóan zsírosan főznek, és eszembe is jutott, mert tényleg. Egy heti zsíradagomat megettem itt, és ez rányomta a bélyegét az egészre. A dödölle az vacak semmi volt, nem ilyen a dödölle, ezt csak olyanok gondolják, akik nem ettek még igazit. A kacsamájas csirkecsíkok rendben, nem nagyon felvágott negyedhagymákból viszont már sok volt. Brutál sűrű volt ez így. De mégsem mondanám rossz ételnek, lehet, én választottam rosszul, és ennyi zsír már nem fér belém. Szóval, nem neheztelek. Az összhatás, az étterem, a kiszolgálás elég jó, és még figyelmes is. Ittam rá egy félliter limonádét, semmi extra, csak egy nagy pohár limonádé, sokat javított a nyomasztó telítettségi érzésen. Az étel 5380 forint, ez egy kicsit több az értékénél, a limonádé 1500. Szervízdíj nincs, de megegyeztünk róla, hogy részemről legyen.