Egy Lurdy-evés

Kétségbeesve vettem észre, hogy már nem annyira a hormonháztartásom irányítja az anyagcserémet, hanem inkább az ittjartam. Elmentem több evőhely mellett is, mikor délelőtt végeztem a dolgommal és csak azért nem álltam meg, mert eszembe jutott, hogy hopp, itt egy éven belül voltam, itt nem eszünk, menjünk máshová. Így jutottam el a Lurdy házig. Itt legalább tudsz parkolni, egy órán belül ingyen is. Bolyongás, fel az emeletre, egyből ott az Ízvilág, régen volt, legyen ez. Meglehetősen népes volt a Lurdy ma déltájt, asztalt alig lehetett találni, ahová leülhetsz. Szóval beálltam, érdeklődtem egy-két élelmiszerből fabrikált étel felől, a lyánynak, aki kiszolgált fél arcát seprő pótszempillája volt, de nem is állt neki rosszul. Utólag elemezve, nem is szolgált ki barátságtalanul, még be is szaladt a konyhába a kedvenmért, hogy maradt-e máj, de nem volt, így aztán valami parmezános panírba kisütött csirkemell lett az áldozat, főtt krumplit kértem, meg valami céklás.káposztás (?) saláltát. Közel 4000 forint, de nem egészem. Találtam helyet, a krumpli volt a gyenge láncszem, bűnrossz volt, teljesen lenyomta az egész ebéd értéket az asztal alá. Na, egy-két évig megint nem akarok itt enni.