hétköznapi ebéd

Unokaöcsémet hívtuk meg búcsúebédre. Pár éve voltak itt, nosztalgiából kérték, hogy jöjjünk ide. Minthogy előre nem foglaltunk, csak némi rábeszélésre adtak asztalt a belső részen, mondván, hogy tele vannak, miközben az ebéd befejezésekor is csak félig volt megtöltve a vendéglő. A választék a vendéglő nevéhez képest elég szegényes. Négy féle leves volt csupán. Házi csipetkét kértünk bivalygulyással, de a rendelés felvétele után 10 perc múlva közölték, hogy az nincs. A marhahúslevest kértünk volna, de közölték, hogy abban nincs hús. Grízkombócos markahúslevest ajánlottak, mondván, hogy a grízgombócok jó nagyok, nem kértük, Rántott csirkét rendeltünk, ezt furcsa kosárban hoztál ki és egy azbeszszerű recés lapon tálalták. A csirkecombon rajta hagyák a bőr, a comb végét szalvétával nem búrkolták, így rögtön zsírosak lettünk. A recés tálon a csirkéket nem lehetet felvágni. Mindkét adat íztelen volt. A rántott sertés pecsenye íze megfelelő volt, de a grillezett szívsalátát megégették. Összességében csalódtunk a vendéglőben. Egyedül a felszolgáló pincérnő kedvessége feledtette az ebédet. A minőséghez képest pedig a vendéglő drága.