Cseh sörök a térről

Jaromiréknak ez a 4. egységük Budapesten, az egykori kultikus Cirkogejzír művészmozi és alternatív találkahelyet vették birtokba a 8. kerületi Lőrinc pap téren.
Ez a tér számomra sok-sok éve nagyon tetszetős, szeretem a hangulatát, melyet az impozáns Jézus Szíve templom épülete tesz meghatározóvá és különös hangulatúvá.
Míg a másik 3 helyük inkább kocsma-söröző (az egyik egy kiülős terasz), ez közelebb áll a vendéglő kategóriához. Tágas, szellős a beltér, a pince ellenére egyáltalán nem nyomasztó, az asztalok kellő távolságra vannak egymástól. Mi napközben, gyakorlatilag holtidőben tértünk be, este biztosan egészen más lehet a légkör, amikor megtelik élettel a söröző. A falat régi fekete-fehér fotók díszítik. Kényelmes ülőhelyek. Az evőeszközöket dundi Jaromir templomképes korsókban helyezték el.
7 féle cseh sört csapolnak, alapvetően a strakonice-i Dudák sörgyár, valamint a rakovník-i Bakalár sörgyár (Bakalár hidegkomlós és Cernovar barna) 600-650 Ft/az 5 dl-s korsó ára, és a kisüzemi Maxmilian sörfőzde söreit (900 Ft/4 dl).
Üvegesben megtalálhatóak a Chodovar sörgyár csatos üvegesei is, valamint a Bakalar mézes. (690-790 Ft/5 dl).
Az étlap rövid, sörök mellé passzoló korcsolyák, valamint a cseh konyha klasszikusai. Sajnálatos volt, hogy a rövid étlapról is 4-5 tétel kifogyott, például az ikonikus hermelin sajtos ételek egyike se sem volt elérhető a sajt hiányában. Szintén nem volt elérhető a rosé kacsamell sem.
Volt és bejött viszont a barna sörben párolt marhapofa knédlivel, elég sok hús, 4 nagyobb darab knédlivel. A mártásban igen karakteres és meghatározó volt a fanyar barna sör íze (2900 Ft). A holasice-i kacsacomb párolt káposztával és hagymás tört burgonyával kevéssé sikerült jól. A comb száraz volt, néhol szó szerint kemény, öreges. A káposzta túl édes, a burgonya túl pépes, már-már pürészerű.
A mosdó kulturált, tiszta.
A személyzet laza, barátságos, de kissé unott volt.
Az ételek véleményem szerint összességében túlárazottak, amelyre még +10% kötelező szervizdíjat is felszámoltak.