Az egykori Kamra

Ma erre tekeregtem, régen voltam itt, és nyilván minden változik, a világ is, én is. A szomszéd háztömbben dolgoztam sokáig, többször jártam ide ebédelni, a Lőrinc pap tér sarkára, de akkor még a Kamra nevű hely bújt meg a tér sarkán, nem a Jaromír. Fejest ugrani a pincébe egy pillanat műve volt, nem adtam magammnak időt a töprengésre. Régen erős dohszag volt itt, meg erős magyaros konyhaszag, ma egész enyhe volt a pinceillat, azóta talán jobban kiszellőzött. Két lány, hely: üljek ahová csak szeretnék, erre le akartam ülni egy asztalhoz, na, pont az az egy foglalt... :o)) De sebaj, az egész terem üres volt, asztalválasztási lehetőség, mint égen a csillag. Jó kis autentikus hangulat van, mármint a berendezést tekintve, a magány meg egy kicsit itt inkább levont az értékből... egy vidám társasággal itt sörözni nyilván egészen más. Az étlapról a vadas marhát választottam knédlivel, azért némi stílusérzék szorult belém, nem nagy várakozás után meg is kaptam, és hát mit mondjak, isteni volt! Brutálrossz knédliket is ettem már, Szlovákiában Csehországban és Magyarországon is, de ez elsőragú volt! A melléadott hab-lekvár még változatosabbá tette, nagyon meg voltam elégedve! Akkor már egy fiú szolgált fel és megkérdeztem, hogy erre mit fogok én inni? Szépen kifejtette, hogy a kajában mi volt az édes és mihez mit, és így megállapította, nagyon okosan, hogy ebből hidegkomlós Klostermann lesz leginkább. Rá is hagytam, és igaza is lett. Nagyon jólesett. Mindössze ezt a gusztustalanságot nehezményeztem, hogy az evőeszköztartóból nem a nyelükkel kifelé kandikálnak ki a villák, kanalak. De ez valami népszokás, még jobb helyeken is előfordul, úgy látszik! Mert ez bizony egy nagyon jó hely, ettől függetlenül! A számlában benne van a szervízdíj is.