A Reketye sörfőzde kitűnő gasztrokocsmája

A Jónás a Bálnában működött hosszú időn át. Az egység bezárásáról 2021 áprilisában érkezett hír, a Bikás parkbéli újranyitásról egy évvel később. Mindig is kedveltem a helyet, úgyhogy pillanatig sem volt kétséges, hogy első adandó alkalommal be fogunk ugrani hozzájuk. Így is történt, a nyitás után három nappal náluk kezdtük 2022-ben a vasárnapi majálisozást.
A választékot böngészve elsőként a kommersz multitermékek teljes hiánya szúr szemet és ébreszt nagyfokú respektust. A másik az italkínálat messzemenő igényessége. Itt nemcsak a sörök tartoznak a prémium kategóriába a saját hat sör mellett a kedvenc sörfőzdém, a szekszárdi Brew Your Mind három sörét tartják csapon hanem a borok és a töményitalok is. Ezek zömét sem fogjuk nagyáruházak polcain látni.
Saját sörökről beszéltem, ugyanis a helyet a Reketye sörfőzde tulajdonosai működtetik. E főzde büszkélkedhet azzal, hogy ők dobták piacra az első magyar dobozos kisüzemi sört.
Az újranyitott Jónásba kései reggelire tértünk be, így nem a meleg konyhát vettük célba. Egy házi szendvicskrém-válogatást kértünk. Sikerült megbeszélni, hogy mind az öt kencéből kerüljön a tálra egy adag, nem csak háromból, ráadásul nem számoltak fel a gesztusért plusz pénzt. S hadd szúrjam ide azt is, ha már az anyagiak kerültek szóba, hogy bár asztalszervízzel működnek, felszolgálási díjat nem számolnak fel, miközben egyre gyakoribb jelenség, hogy olyan helyeken, ahol az ember pultnál rendel s maga viszi az asztalhoz az italát, az itallapon feltüntetett árakhoz hozzácsapnak szemrebbenés és kérdezés nélkül 10%-ot.
Emellett a Jónásban a kiszolgálás mintaértékű, kedves, szívélyes, gyors, segítőkész, a pultossal el lehet beszélgetni a sörökről, a kérdésekre adott válaszok hozzáértést éreztetnek, s őszinte lelkesedést, elkötelezettséget, illetve motiváltságot sugallanak.
Lássuk a kencéket! Összességében mindegyik ütötte a mércét, finomhangolás leginkább a zöldfűszeres vaj esetében lenne indokolt, amit cseppfolyóssá olvasztottak, majd megszilárdítottak, így vajszerűségét elvesztette, inkább ghee-re hasonlított. (Az indiai konyhában előszeretettel használt tisztított vaj.) A bátran megcsípősített, s egyébként is ügyesen ízesített guacamole-t jobban kedvelem rusztikusabban, darabosabban, a humuszt pedig krémesebbre turmixolva, de így is szerettük őket. A muhammara (szír paprikakrém) ízre kiválóan sikerült, a padlizsánkrém témájában nem alibiztek, mint annyi helyen, a műfaj remeke volt ez az alkotóelem ízre, állagra egyaránt.
Csúcsminőségű kovászos kenyeret adtak mindehhez, amit kérésre utánpótoltak, ez sem jelent meg számlán. A tányéron főként dekorációs funkciót ellátó zöldborsóhajtás mellett némi Maldon só és egy félbe vágott Birds Eye chili is helyett kapott. Megtudtuk, hogy a kenyeret az egyik kézműves pékség nekik készíti, de tervben van, hogy maguk süssék a kenyeret is. Három sört kóstoltam mindehhez az India Pale Ale (IPA) stílusirányzat alfajaiból, név szerint Heavy Mommyt, Horny Ponyt és Bright Future-t, ezek minősége megfelelt felfokozott elvárásaimnak. Társaim tejeskávét ittak, ők is dicsérték a maguk italát.
Megkóstoltuk a két desszertet is. A meggyes-mákos tarte ötletes édesség, valójában jó ízű, kissé tömör máktorta meggyhabbal, -lekvárral és -coulis-val. A nevén jó lenne változtatni, annál is inkább, hogy többet ad egy hagyományos tarte-nál. A pohárban felszolgált édesmorzsás sárgabarack-mousse könnyed, finom.
Kiemelkedő élményünk volt a Jónás, azóta sört inni voltam még vagy kétszer, háromszor.