Not my day

Gondoltam ma, hogy egy elég vacak gyros-tál után legalább iszom egy jót, és éppen ott sétáltam a Bikás-park sarkánál, és ott gubbaszt a szokott helyén a Jónás, nagyon jó emlék, miért is ne, ott kell inni, ahol jó, gyerünk! Koratavasz van, a lelkek kint ülnek már a teraszon a napon, bent meg alig ül valaki, szinte senki. Bemegyek, köszönök, nem nagyon sikerült visszaköszönni. De azért került egy kurta kérdés, hogy mit akarok itt. Inni valamit. Itt mindig sokféle sör van, leginkább ismeretlenek, mondtam, hogy nem tudom, tanácsoljon egy Pils-típusút, és az jó lesz. A sokféle közül Pils-típusú nincs. Van ilyen ízesítésű, olyan ízesítésű... mangós például. Megadom magam, Istenem, hát akkor próbaképp egy narancsvirág ízűt. De csak pohárral - mondtam óvatosan. Ide leülök. Oda ne, az foglalt. Jó, akkor máshová. Ide szabad? Azután kihozta a sört. Itt olyan kedves volt régen mindenki... mi történt? Ilyen kurtán nyers kiszolgálást mivel érdemeltem ki? Határozottan taszító volt.-.. De még a sör!! Jaj! Erősen bíztattam magam, hogy aki nagyon éhes a várbörtönben az a nyers patkányt is megeszi, és ha igazán szomjas, akkor a monarchia bakái még halott bajtársaik hősi vizeletét is megitták az olasz hegyekben, szóval, csak rajta! De nem! Így sem ment le, a pohár kétharmadával megküzdöttem, de tovább nem ment. Nem vagyok ehhez elég jó. Kifizettem érte az 1500 forintot, és siettem ellenkező irányba.