Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Egyébként a Városliget felől jutottunk el ide egy nagy kerülő karikával. Kívülről nem sokat sugall a hely, azt is mondhatnám, nem sok jót, kicsit ütött-kopott, megfakult már a felirat. Pár lépcsőn jutunk le a pincehelyiségbe, amely tágas, sok asztalos, de még nem igazán indult be az élet, ami hétvégén estefelé fokozódik. Az italkínálat most szolidabb volt, értem ezalatt a kézműves söröket, a megnyerő pultos fiatalember szabadkozva jelezte, nagyon lefogytak a készleteik, nagy volt a roham és a fogyasztás előző este. Másnap, hét elején fognak majd új beszerzésre indulni. Azért így is láttunk a hűtőben kézműves söröket üvegesben, a Szent András békésszentandrási főzdéből 4 fajtát (Fekete, Laza Morál, Napkincs, Monarchista), a balatonvilágosi Hedontól is volt talán 5 fajta, Szergej, Johnny, Credo és a Hard Seltzer. De ennél sokkal szélesebb szokott lenni a kraft sörkínálat, ahogy hallottuk, és ezt azonnal el is hittük a vendéglátónknak. Az etyeki székhelyű Czimeres pálinkákból ittunk 1-1-et, meggyet és barackot, ami annyira nem volt olcsó 1450 Ft-ért, de 5 centet kaptunk, ez is alap itt, nem tértek át az európai sztenderdekre (2 cl/4 cl a 3 cl/5 cl helyett), ezt ugyanis a vevők becsapásának, megkárosításának élnék itt meg. Amúgy sem egy globalista, EU-imádó hely a Jurta, avagy a név kötelez, inkább patrióta, tradicionalista eszmék szimpatizánsai, amely számunkra is szimpatikus volt. A sörpárlattal csak barátkoztunk, vizuálisan, szaglószervekkel, de azt végül nem vállaltuk be. A piros kockás asztalok mögött a falon és a plafonon olyan rácsos mintázatot, keretet alakítottak ki, mintha valóban egy jurtában járna az ember. Feltétlenül meg kell még emlékeznem a Jurta házigazdájának kutyájáról, a fekete tacskóról, aki minden kutyaszerető vendéggel nagyon aranyos, farkcsóválva, szaglászva, érdeklődve jött oda hozzánk, nagyon szerette a simogatást. Egy deci szóda 100 Ft, a legolcsóbb ital a Jurtában. Összességében, igazán klassz hely, szerettük.
