Van kívül egy kis kert, kis tavacskával, benne teknősbékák, apró vízesés, kis fahíd ível át egy tó felett, a kislányunk elcsatangolt ott, amíg vártuk az ételeinket. Örvendetes fejlemény, hogy az utóbbi időben egyre inkább figyelnek a különböző civilizációs betegséggel élőkre, itt is kis piktogramok mutatják az étlapon, mit ehetnek és mit nem a laktóz illetőleg gluténérzékenyek. Ezzel együtt a feleségemnek simán kihozták a levest csipetkével, ami ugye már helyből lisztet tartalmaz. Nem volt semmi gond, jeleztük és természetesen kicserélték. Halászlevet ettem belsőséggel, kiváló volt. Másodiknak egy sajttal sonkával töltött tintahal ételt kértem, ami valamilyen úton - módon sajttal sonkával töltött csirkemellé változott a konyha és az asztalunk között. Nem vagyok kekec, sem válogatós, nem küldtem vissza. Na, de azért mégis. . . Amúgy a fogás magában véve kifogástalan volt. Talán majd máskor közelebbi találkozásban lesz részem a tintahallal. . . Más. Nem vagyok sznob, magam is a munkásosztályt erősítem, és mindig nagyon szolidáris vagyok a pincérekkel, bolti eladókkal és másokkal is, a legkevésbé sem lekezelő a stílusom. 44 évesen kölyöknek sem érzem magam, tény, hogy korábban mások szerint fiatalabbnak néztem ki a koromnál, de azért furcsa volt egy picit amikor a kiürült söröskorsómra a pincér rámutatott:
- Kérsz még egy sört? Félreértés ne essék, mondom, nem tartom magam egy nagyképű alaknak, máshol, más körülmények között szívesen tegeződésre váltok bárkivel, de szerintem egy ilyen nívós étteremben ez nem odaillő. A főúr a feleségemet többször is mint "hölgyem" illette, de velem valahogy megmaradt a csendőrpertu intézményénél. Ezzel együtt ez egy jó hely, de úgy vélem, egy nívósabb helytől az ember joggal vár nívós kiszolgálást is.
