Nézzük például a burgonyaropogóst: nem rossz, de kicsit száraz, és a mellé adott bormazsola-szósz, amely ezt a szárazságot enyhíthetné, túlságosan furcsa ízű, nem illik a csirkemellhez, így sajnos az egész fogás száraz, némileg fals benyomást kelt. Ugyanez érvényes a tonhal steakre: finom, de kicsit száraz, amelyet részben enyhít a csípős szósz, amiből viszont keveset adnak és különben sem illik kifejezetten a tonhalhoz. Összességében azt mondhatnám, hogy egy kicsit eredetieskedő konyháról van szó, az eklektikus összetevők miatt nincsen átütő ízélmény, a különböző karakterek kioltják egymást. Ráadásul az adagok is kicsik, nem tudom, hogy ez csak az Étterem Hét kóstoló jellege miatt van így, mindenesetre nekem hiányérzetem volt, előétel és desszert nélkül éhes maradtam volna, de így sem laktam igazán jól. A desszertnél a szilvás pite nagyon finom, de a svéd mandulás krémes ugyancsak kissé száraz, nem ártana mellé valamilyen ízletes gyümölcsöntet. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat, nagyon kedves és figyelmes kiszolgálásban volt részünk, a hely gyönyörű, a mosdó szép és tiszta, és ami különösen tetszett, hogy az asztalok nincsenek egymáshoz túl közel, így a vendégek intim hangulatban is beszélgethetnek egymással – ilyesmit ritkán tapasztalunk vendéglőben. Mondanám, hogy visszatérünk, de az egyébként átlagnál magasabb árak miatt, amely nem párosul bőséges és emlékezetes konyhával, nem biztosan fogunk újra felbukkanni. Pedig a személyzet és a hely megérdemelné!