Házias vendéglátás - házias ízek

A vendéglő egy nagyobb családi házból kerül kialakításra, de elég sok asztal van, kellemes, barátságos környezetben. Ha kérdezik, megesküdtem volna, hogy ez a településrész már Dunakeszihez tartozik, de nem, az utcanévtáblák szerint Újpest.
A terítés igazi kisvendéglős jellegű, piros kockás abroszokkal. Érkezésünkkor a séf hozta ki az üdvözlőfalatkát (frissen sült még meleg túrós pogácsa, pillanatok alatt érkezik az étlap, felveszik a rendelést.
Narancsos paradicsomlevest ettünk betűtésztával és mozzarellagolyókkal,utána a feleségem konfitált tarjából készített tarjaburgert, és pedig marhapofa ragut, a rizottóra emlékeztető állagú, valami elképesztően finom ízű tarhonyával, melyre apró pardicsomot és picike savanyított lilahagymát tettek, ami kellemes savasságot adott az ételnek. Bár mind a ketten degeszre ettük magunkat, azért még lecsúszott egy Rákóczi túrós tányérdesszert (senki ne egy klasszikus Rákóczi túróst képzeljen el, hanem egy túróhabból, sárgabarackhabból, stb. álló finomságot) és egy csoki mousse.
Többször is odajött a pincér és a séf is, hogy minden finom-e, elégedettek vagyunk-e. Mind a vendéglátás, mind az ízek miatt visszamegyünk, ritka az ilyen jó étterem.