Ma már teljes Laosz

ZigZag értékes információit megrágva, ma már úgy közelítettem meg a helyet, mint az egyetlen laoszi éttermet Budapesten. Korábban ez még nem tudatosult. A Baross téren volt dolgom, mert máskülönben hogyan is jutna ide az ember, csak ha célirányosan nem... szóval, ez jó emlék, és szívesen jöttem. Valami igazán laoszit kértem, lehet benne rák, polip, bármi. Csípős is lehet. Így aztán Yum Koong Talay lett ebből, ha jól idézem. Tulajdonképpen egy gazdag saláta, bután kérdeztem, hogy ez így jó, vagy egyek még hozzá/mellé valamit? Rizst javasolt a leány. Elfogadtam. Jó soká készül, tényleg frissen gyártanak le mindent. Mire elkészült, az a három-négy asztal is kiürült, ahol korábban ettek, maradtam magamra. Jól nézett ki a falat, amikor megérkezett, nagyon jó volt enni, aztán hirtelen vagy fokozatosan, valahogy a felétől túl erőssé vált, egyre nehezebben esett enni, egyre jobban fogyott a rizs is és egyre gyakrabban törölgettem az orromat. Pedig amúgy finom. A végén hagytam egy kicsit, pár maradék salátafélét, de nem bántam meg, hogy ezt kértem. Nem voltam mindentől elragadtatva, de érdekes hely ez, alkalmas az időnkénti visszatérésre. De már nem írom azt, hogy olcsó, az egy tál ételért, ami hát egy saláta, 5550 forintot fizettem, a rizs 900 forintba került, mást meg nem is kértem. A személyzetből állítólag mindenki laoszi, a lány kikitűnően beszél magyarul, nagyon régen itt élhet.