KisKashmir

Gondolom, a hely a Népszínház utcai Kashmirnak a lányocskája vagy a fiacskája... mintha a képek között láttam volna némi átfedést. A Klinikáktól a Nagyvárad térig mászkáltam szomorkásan valami ennivaló után, aztán ezt találtam. Van egymás mellett egy kínai, egy gyroszos, meg ez is... szóval, ez nem egy étterem, hanem egy büfé. Tálcás, pultnál tologatós megoldás. Gondolkodtam a választékon, aztán bárány mellett döntöttem. Mutatták, hogy van ilyen csípős, olyan csípős meg még egy harmadikféle is. Nos, én ilyen kis egyszerű vagyok, nem jegyzem meg a nevét mindennek, hát legyen a közepesen csípős. Barnarizzsel, ami végül sárgarizs lett. Nem baj, pont így jó. Nem volt drága, egyáltalán. Ahhoz képest, hogy egy cuki kisbari életébe került, aki nyilván nem érte meg a felnőttkort, nem növesztett nagy gyapjat, nem élte át szerelmet... van valami gasztropedofil abban, hogy állatgyerekeket eszünk. De megettem, ennek a barinak már mindegy volt. Nem is volt rossz. Kicsit olyan lélektelen, nagyüzemi jellege volt, nem az a kézműves finomság, ami a jobb vendéglőkben. Aztán hozzá a mangós lassi, és máris jobb lett az ebéd!