Magyar kocsmában román

Ha létezett valaha borzalmas kocsmaélményem akkor ez volt az. Kezdjük azzal, hogy bementem és senki nem volt a pultban, perceket kellett várni, míg megjelent egy hölgy, aki nem Sorbonne-on doktorált (ez érthető egyébként egy külvárosi kocsmában) s miközben nekem a fröccsöt keverte, ami iható volt, harsányan veszekedett az egyik vendéggel, aki a wurlitzert bütykölte és román manele-t tett fel. A “manele” nagyjából a lakodalmas rocknak megfelelő zene a románoknál, annyi különbséggel, hogy a dallamvezetés, a zenei világ az inkább balkáni, azon belül török, semmint román. Tény, hogy az alsóbb néposztályok hallgatják, még a taxisofőrök is sokszor kiteszik az autójukba azt a matricát, hogy “manele-t, azt otthon hallgatsz nem itt”. Nos ezt rakta be a szintén nem a Sorbonne-on doktorált egyszerű lélek, úgyhogy rekordsebességgel felhajtottam a fröccsömet és eltűntem a színről. Egyébként az italválaszték minimális, gyenge.