Vendéglátás magas fokon

Hétfőn volt, emlékszem. Mászkáltam valahol a Budafoki úton, elméláztam Szeleczky Zita szülőháza előtt, meg azon, hogy rajta kívül is milyen érdekes emberek laktak itt a táblák alapján, aztán ilyenkor meg szokott szomjazni az ember, kávén is jár az esze, és hopp, ott termett egy kávézó! Én meg vidáman be. Először inni szerettem volna, van műanyag flakonos, meg hagyományos üveges Coca Cola is, a régi klasszikust választottam, régen volt ilyen a kezemben, de abban is van cukormentes, tehát azt. Azután kávét kértem, helyet foglaltam, és vidám beszélgetésbe kezdet a pultos sráccal (?) tulajjal (?) Szóval pár hete-hónapja van itt nyitva, akárcsak az éppen vele szemben lévő Wafu, és ez itt egy ilyen kis reményteljes kávézó. Azután érdeklődtem, hogy ok, és még mi minden van itt, hát most nem minden, mondta a koma, mert ő most éppen nincs is nyitva, csak bejött takarítani, rendet rakni. ??? Hogy? Nincs nyitva a hely és szó nélkül kiszolgált és itt beszélgetünk? Hát igen, ő ilyen, akkor is kiszolgál, ha nincs nyitva, hétfőn egyébként nincs nyitva a bolt, de majd most már a jövőben nyitva lesz. Erre bejött egy nagyon fiatal srác, kért valamit, talán egy gyors kávét, szó nélkül megfőzte, kiszolgálta őt is, de mondta, hogy bocs, nem minden van, mert hétfő van és zárva. És még elcsevegtek, hogy a fiú innen jött, a szomszédból, egyetemista és még van egy utolsó órája... hát ilyen kellemes, kedélyes hely ez itt. Meg is kapta erre a mentalitásra az ötöst!