Ma újra Kelet

Gondoltam, hogy régen voltam már itt, néha azért illik ide bejönni, hátha így a kulturáltság benyomását keltem, és nem olyan vagyok, mint aki zúzni jött a városba az erdőből. Szóval ide mindig jó bejönni, akármiért. Enni, inni, vagy csak ülni, nézegetni a Bartók Béla utat, ami azért nem egy utolsó látvány, Meg akár elmélkedni is. Epres szörpöt ittam, meg hozzá lattét kértem. Ez így 1850 forint. Közben körben megy a nagy meditáció, lehet, hogy ez egy szekta, elszórva ülnek az emberek, de azért két szinten összességében viszonylag sokan, senki sem beszélget, mindenki elmélyülten beletemetkezik a kütyüjébe és have fun vagy home office. A falak viszont a plafonig tele vannak könyvvel, ingyen, bárkinek, de senki az égvilágon nem tart a kezében könyvet. Tehát a könyv csak színes dekoráció. Aztán elgondoltam azt is, hogy hány ilyen hely van még, amit ZigZag is, DEndre is magasztalt, ajánlott a köznek, harmadiknak szerény személyemet is számítanám, aztán nem jön ide rajtunk kívül senki. Aztán eltöprengtem azon, hogy vajon olvassuk-e egymás étteremkritikáit, segít ez másoknak, vagy teljesen hidegen hagy mindenkit, és mindenki megy a saját feje után.